Középvezetővé frissen kinevezett ügyfelem mesélte, mennyire fellelkesült az első osztályértekezletén, amikor munkatársai kifejezték, mennyire örülnek annak, hogy őt nevezték ki a csapatvezetők közül.
Alig bírta visszafogni az érzelmeit. Így inkább kiment az irodából, és „kiörömködte” magát.
Megkérdeztem tőle, miért viselkedett így. Azt mondta, nem merte kimutatni az érzelmeit, mert attól tartott, hogy nem vet rá jó fényt.
Ez a vidám, mindig mosolygós és életteli fiatal vezető elbizonytalanodott.
Vajon kimutathatja-e a pozitív érzelmeit (amit eddig csapatvezetőként természetes módon és gond nélkül kifejezett) az új, felelősségtelibb munkakörben.