Ahhoz, hogy jó vezető legyen, egy sor vezetői kompetenciára kell szert tennie.
Ha vezetőként szakmai tekintélyt szeretne kivívni a munkatársai előtt, akkor jó, ha ismeri a szakterületet. Ahhoz, hogy irányt tudjon mutatni, és mint egy karmester összehangolja a csapatot a célok elérése érdekében, vezetői készségek kellenek.
Vezetői Klubot szerveztünk, melynek keretében megnéztük az Élet ára – A Weiss Manfréd-család története című történelmi dokumentumfilmet.
Ezt követően azt a kérdést boncolgattunk, hogy mennyit változtak a sikerhez szükséges vezetői kompetenciák az elmúlt 100 év alatt.
Talán meglepem, ha azt mondom, szinte semmit. De vajon a jövő vezetőjének is ezekre lesz szüksége?
Portfólió- vagy párhuzamos karriernek nevezzük, amikor többféle részmunkaidős munkát végzünk párhuzamosan, vagy több rövid ideig tartó megbízásunk van egymás után.
Ahelyett, hogy egy adott cégnél teljes munkaidőben dolgoznánk, mint ahogyan azt hagyományosan tesszük, egymástól akár nagyon különböző területeken tevékenykedünk.
Portfóliókarrierre példa, amikor részmunkaidőben óraadók vagyunk egy oktatási intézményben, miközben egyéni vállalkozóként tanácsadói megbízásaink is vannak, és egy kiadóval szerződésünk van könyvírásra.
Nem beszélünk portfóliókarrierről például olyan esetben, amikor főállásban dolgozunk, ami mellett tanácsadói munkát végzünk a saját ügyfeleinknek.
Iparáganként, cégenként és vezetői szintenként jelentős különbségek lehetnek abban, hogy mit várnak el egy vezetőtől.
Más ugyanis a megmérettetés egy szállodai és egy gyártósori vezetői munkakörben, vagy egy hazai kis- és középvállalati és egy multicéges ügyvezetői munkakörben.
Értelmetlen kéréssel fordul önhöz a főnöke és nem tudja miként kezelje a helyzetet?
Olykor előfordul, hogy felettesünk kéréseivel nem értünk egyet, sőt, van, hogy egyenesen értelmetlennek tartjuk.
Ahhoz, hogy mégis kiegyensúlyozottak és elégedettek tudjunk maradni a munkahelyi szerepkörünkben, muszáj valahogyan kezelnünk ezeket a helyzeteket.
„Annyi a fizetése, amennyit a munkája ér?” „Honnan tudja, hogy mennyit ér a munkája?” „A szakmai tapasztalat, kompetenciák vagy a személyiségbeli tulajdonságok nyomnak többet a latban a jelenlegi pozíciója szempontjából?”
Többek között ezek azok a kérdések, amiket feltétlenül át kell gondolnunk, mielőtt fizetésemelésről kezdenénk el tárgyalni főnökünkkel.
Érveinknek megfelelően alátámasztottaknak és megalapozottaknak kell lenniük ahhoz, hogy felettesünk komolyan vegye őket, ezért fontoljunk meg előre alaposan minden részletet.
Cikkemben a leglényegesebb szempontok felvázolásával segítek önnek abban, hogy fizetésemelési igénye célba érjen és pozitív elbírálásra találjon.
Úgy érzi, nem kapja meg az erőfeszítéseiért a kellő figyelmet és elismerést a munkahelyén?
Ha így van, ez a cikk önnek szól!
Bemutatom az énmárkaépítés négy módját, ami segíthet kitűnni munkatársai sorából, és elérni, hogy kemény munkája ne maradjon észrevétlen.
Sokak számára csupán vágyálom a valóban örömteli munka, ami lényegében nem is érződik munkának többé. Ott van például a hivatásos sportoló, a cukrász vállalkozó vagy a fitneszedző: ők tényleg azt csinálják, amit szeretnek, és még fizetést is kapnak érte.
Szeretünk álmokat szőni a karrierünkről, de a való élet legtöbbször ennél prózaibb.
Megmutatom, hogy igenis lehet elégedett a munkájával reálisabb módon is.
„Kortól, pozíciótól és üzleti ágtól függetlenül mindannyiunknak meg kell értenünk, mennyire fontos a személyes márkaépítés. Mi vagyunk a saját cégünk, az „Én Kft.” tulajdonosai és vezetői.
És, manapság ahhoz, hogy helytálljuk az üzleti életben, a legfontosabb feladatunk, hogy az „Én” nevű márkát eladjuk” – írja Tom Peters, menedzsment guru, az 1999-ben megjelent The brand you 50: 50 módja annak, miként alakítsd át magad munkavállalóból olyan márkává, amiről kiállt a különlegességed, elköteleződésed és szenvedélyed c. könyvében.
„Nem érdekel a vállalati politizálás…” – hallom időnként vezetőktől. Akár igyekszünk elkerülni, akár ügyesen alkalmazzuk, tény, hogy minden szervezetben jelen van, és általában sikeresebb azok, akik jók benne.
Mindannyian ismerünk olyanokat, akik jól pozicionálják magukat a szervezetben, és ezáltal az eredményeik is jobban előtérbe kerülnek. Míg mások, visszahúzódóbbak ebből a szempontból, és kiváló eredményeikkel, véleményükkel kevésbé érvényesülnek.
Tanulható-e a vállalati politizálás?
