Hol fordul át akadállyá a maximalizmus?
A vezetőfejlesztési tanácsadói munkám során sokszor találkozom nehéz területekkel, az egyik ilyen a maximalizmus, más néven perfekcionizmus. Mit jelent? Hogyan ismerje fel, hogy önnek is dolga van vele? És mit tehet azért, hogy a maximalizmus támogatója legyen, ne pedig a gátja?
Kezdjük azzal, hogy a maximalizmus erősség is lehet. Például karrierje építésének korai szakaszában. Maximalizmusra szükség van, amikor a legjobbat akarjuk kihozni önmagunkból. Akkor is jól jön, ha versenyhelyzetben vagyunk, vagy ha bizonyítani kell rátermettségünket. Egy idő után azonban a fejlődésünk egyik legnagyobb akadályává is válhat. De hol fordul át akadállyá?
Észrevette már magán vagy esetleg másokon azt, hogy a következetes és kemény munkával elért teljesítmény nemcsak az önbizalmat, hanem a függőséget is erősíti? Észrevétlenül megszülethet vagy megerősödhet az a téves gondolat, hogy mindig minden körülmények között a maximálisat kell kihozni magunkból, a munkatársainkból, az adott helyzetből. Miért gond az, ha ez a mérce lesz a természetes?
Mit jelent a maximalizmus?
A maximalista pontos szakmai meghatározása a magyar nyelvi értelmező szótár szerint:
„Maximalista – olyan személy, aki az elméletileg megállapított legmagasabb, az adott lehetőségek között meg nem valósítható igényekkel lép fel önmagával vagy másokkal szemben.”
Amikor ilyen túlzott igényeket állítunk önmagunkkal szemben, az szorongáshoz, állandó feszültséghez és stresszhez vezethet. Rosszabb esetben, amikor ez már teljesen életformává válik, akár viselkedési zavarokhoz. Végső soron pedig oda, hogy az érzéseink messze eltávolodnak a sikert követő elégedettség, jóllét és magabiztosság erőt adó minőségeitől.
Honnan ered a maximalizmus?
Minden viselkedést a gondolat előz meg. És minden gondolat beállítódásból származik. Ezek gyerekkortól alakulnak ki, sokáig rejtve maradhatnak, amíg valamilyen életesemény kiváltja, aktiválja őket.
Ha valakit gyerekkorában nagy teljesítményre ösztönöztek, vagy elmarasztaltak a szülei, mert nem volt tökéletes, amit csinált, azaz a gyermek perfekcionizmust istenítő környezetben nőtt fel, könnyen kialakíthatja azt a tévhitet, hogy ha valami nem tökéletes, az értéktelen.
Felnőttkorra ebből kialakulhat egy gondolkodási hiba, „miszerint maximálisan kell teljesítenem, különben el leszek utasítva”. És ez a gondolat extra erőfeszítésekre sarkallhat, hogy elérjük a szinte lehetetlent.
Maximalizmus esetén a beállítódás forrásai lehetnek például a túlzottan követelő vagy szuperkritikus szülők, akik feltehetően mindig észrevették és szóvá is tették a hibákat. Viszont a sikereket ritkán méltányolták, ha egyáltalán észrevették őket.
Ilyen környezetben a gyermek óriási elvárások közepette nő fel. Ahol a teljesítménye alig vagy szinte soha nincs elismerve. Persze az sem mentség minderre, hogy az ilyen típusú szülők nagy valószínűséggel ugyanilyen nevelésben részesültek. Vagyis ők is ugyanennek a maximalista hozzáállásnak az áldozatai.
A maximalizmusra utaló jelek
A vezetőkkel való munkám során azt figyeltem meg, hogy bármennyire tudatos is egy maximalizmusra törekvő vezető, irányított rákérdezés nélkül ritkán fogalmazza meg, hogy perfekcionizmussal küzd. Amikor valaki azt mondja magáról, hogy „maximalista vagyok”, gyakran csak tetszelegni akar, de valójában nem az.
Ha teljesen biztosra akar menni, hogy ön is hajlamos-e a maximalizmusra, azt ajánlom, hogy kérjen visszajelzést másoktól. Megteheti ezt baráti, családi körben. Például három önhöz közel álló embert megkérdezve. Vagy megteheti ezt a munkahelyén, például a vezetője, a munkatársa és egy beosztottja véleményét kikérve. A legjobb azonban a 360 fokos kompetenciaértékelés, egy jól összeállított kérdőívvel ugyanis egyértelműen megállapítható.
A kapott értékelés hatalmas ajándék az ön személyes és szakmai fejlődéséhez. Hiszen ezáltal egy olyan iránytűt kap kézhez, amely nagymértékben hozzásegítheti önt önmaga és munkateljesítménye értékeléséhez.
Íme a főbb jellemzők, amelyek leginkább felfedezhetők egy maximalista esetében:
- extra erőfeszítéseket tesz, hogy elérje a célokat
- túlságosan kritikus
- nehezen viseli, ha vele szemben fogalmaznak meg kritikát
- mindent önállóan akar megoldani
- csak az a jó, amit ő csinál
- csalódott, ha a dolgok nem az elvárásai szerint alakulnak.
Mi a baj a maximalizmussal?
Korábban már említettem, hogy hosszú távon az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárásoknak való megfelelés felőrölhet bennünket, végső soron kiégéshez vezethet. De más baj is van vele, például az, hogy a maximalizmus sokkal inkább csökkenti, semmint növeli a hatékonyságot.
Erre számtalan példát látok a mérnök vezetők között, akikkel dolgozom. Nagyon klassz dolgot szeretnének alkotni, tökéletes műremeket fejleszteni, amire méltán lehetnek büszkék (sokszor hallom, hogy „értsem meg, nem véletlenül lettek mérnökök”). Csakhogy ez sok idő és sok pénz, amit az ügyfelek egyre kevésbé akarnak megfizetni.
Másrészről, a tökéletesség hajszolása a halogatás előszobája is. Erre is látok példákat, amikor a vezetőknek az az alaphozzáállása, hogy a maximálisat kell kihozni egy projektből, feladatból. De nem tudnak határidőre teljesíteni, ami persze stresszel és nyomással jár.
Nem utolsósorban egy maximalista vezető nemcsak magától, hanem másoktól is sokat vár, aminek nehéz megfelelni, ha éppen nem lehetetlen. Ez aztán számtalan konfliktust generálhat a mindennapokban a vezető és a munkatársai között.
Hogyan lehet kezelni, feloldani a maximalizmust?
Tudatosítása annak, hogy mi vezetett a maximalizmusig, hasznos lehet. A múltat azonban csak a probléma kialakulásának megértéséhez érdemes felhasználni. A változtatás szempontjából a múlttal való összefüggések megértése nem döntő tényező.
Feltérképezheti és átírhatja a szülei működési modelljeit. Ez nem azt jelenti, hogy a szeretteitől meg kell válnia vagy meg kell szakítania a kapcsolatot velük. Sokkal inkább azt, hogy saját tudatában „felülírja” azokat a viselkedési, gondolkodási és hozzáállási mintákat, amelyek már nem szolgálják az ön érdekeit. És olyanokat épít be, sok-sok gyakorlással és megerősítéssel, amelyek az ön által kívánt fejlődési irányt támogatják. Ebben segítségére lehet egy vezetői coach, akivel végigjárhatja azt az utat, amelyen a maximalizmusát átalakítja.
A vezetők egyik Achilles-sarka, hogy nehezen fogadják el, hogy viselkedésük különböző megnyilvánulásaival folyamatosan foglalkozniuk kell. A „jótól” a „nagyszerűig” vezető út éppen arról szól, hogy újra és újra felfedezzük saját magunkat. Folyamatosan foglalkozunk a személyiségünk, beállítódásaink, gondolkodási sémáink és viselkedésünk aktuálisan felszínre kerülő részeivel.
Különösen azokat érdemes górcső alá venni, amelyek fejlődésünk akadályaként vannak jelen. Ilyen például az előbb említett maximalizmus.
A változások időszakát éljük. Mindent és mindenkit megérint ez a folyamat. Eddig az volt a fő, hogy mink van, mert ez határozta meg, hogy kik vagyunk. A jelen változás éppen ennek a felülírását hozza el a világba. Amilyen életet élünk, és ahogyan másokkal kapcsolatban vagyunk, sokkal inkább az határoz meg bennünket. Ön milyen életet, milyen munkát és milyen kapcsolatot szeretne a munkatársaival?
Válasszon engem vezetői coachának, és segítek önnek abban, hogy eredményesen fejlessze vezetői kompetenciáit és másokat inspiráló vezetővé váljon.
Köszönöm, hogy elolvasta írásomat. Ha tetszett, kövesse szakmai tevékenységemet, és ossza meg cikkeimet másokkal is, ha úgy érzi, hogy számukra is hasznos lehet.
Írásaim saját szellemi termékeim, ezért kérem, ha felhasználja, azt a szerzői jog tiszteletben tartásával tegye. Az eredeti tartalommal, a szerző és a forrás megjelölésével idézze, ahogy én is teszem.
