Az emberi élet eddig leghosszabb, mintegy 85 éve tartó kutatása szerint
Robert Waldingerrel beszélgettek, aki jelenleg annak a nagyívű kutatásnak a vezetője, amely a boldog élet kulcsára keresi a választ. Nem, nem az evés…
Több mint 2000 embert követnek nyomon a felnőtt életük során. A projekt 1938-ban indult Bostonban két olyan csoporttal vagy tanulmánnyal, amelyek nem is tudtak egymásról.
Az egyik a Harvard Egyetem másodéves hallgatóinak tanulmányozása volt, 19 évesek, mindannyian fehér férfiak. Ez a politikailag legkevésbé korrekt minta, amellyel valaha dolgoztak, de 1938-ban erre volt lehetőség. A másik tanulmányt a Harvard jogi karán kezdték el, őket az érdekelte, hogy miért sikerült néhány hátrányos helyzetű és problémás családból származó gyermeknek jó fejlődési utat bejárnia felnőttként.
Azóta kiterjesztették a kutatást, most már ugyanannyi nőt és férfit tanulmányoznak, és más tanulmányok eredményeit is beépítették, amelyek változatosabb csoportokra vonatkoznak, így gondoskodnak róla, hogy az eredmények ne korlátozódjanak kizárólag a fehér emberekre.
Robert Waldingerrel szerint két dolog volt: az egyik az, hogy senki sem boldog folyamatosan, a másik, hogy nincs olyan élet, amely mentes lenne a nehézségektől.
Mi a legboldogabb emberek közös vonása?
A kutatókat meglepte, hogy a boldogabb emberek, akik egészségesebben öregedtek és hosszabb ideig éltek, azok voltak, akik a legbensőségesebb kapcsolatokat ápoltak más emberekkel.
Valójában a jó kapcsolatok voltak azok, amelyek a legjobban megjósolták, ki lesz boldog és egészséges, ahogyan öregszik.
Egyértelműnek tűnik, hogy boldogabbak leszünk, ha jó kapcsolataink vannak – ezek együtt járnak –, de hogyan lehet az, hogy a jó kapcsolatok is megjósolják, hogy kevésbé lesz valaki hajlamos koszorúér betegségre, cukorbetegségre vagy ízületi gyulladásra?
Más tanulmányok is ugyanezt kezdik felfedezni, és most az elmúlt tíz évben a kutatók próbálták kibogozni és pontosan megérteni, hogy hogyan működik mindez, hogyan hatnak a kapcsolatok a testünkre, és változtatják meg a fiziológiánkat.
Lehetséges ugyanazt a boldogságot elérni egy értelmes karriertől, mint egy jó kapcsolattól?
A kutatást végzők szerint nem lehet.
Azt találták, hogy a teljesítmény nem teszi boldoggá az embereket. Voltak olyan emberek, akik vezérigazgatók voltak, sok pénzt kerestek, vagy híressé váltak. Ezek a dolgok nem kapcsolódnak a boldogsághoz.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy ha olyan teljesítményt érünk el, amely fontos nekünk, az növeli a jólétünket.
Arra jutottak, hogy a legboldogabb emberek nem voltak munkamániások, akik nem figyeltek a kapcsolataikra. Nem voltak elszigeteltek sem. A munkamániások voltak a tanulmányban a legszomorúbb emberek, és amikor a 80-as éveikben visszaemlékeztek az életükre, azt mondták, megbánták, hogy feláldozták az életüket a munka oltárán.
Miért rossz a magány?
A magány nőtt a járvány idején, de a Covid előtt is körülbelül minden harmadik ember mondta, hogy magányos, tartósan magányos. A kapcsolati hiány érzése évtizedek óta fokozódik az életünkben.
Tudjuk, hogy a magány stresszt okoz. Azt gondolják a kutatók, hogy a kapcsolatok azzal védenek meg minket, hogy segítenek kezelni a stresszt.
Ha nincsenek kapcsolataink, akik segítenek a stresszt átvészelni, akkor a test stresszhormonokkal és magasabb gyulladási szinttel reagál, és tudjuk, hogy ezek a dolgok fokozatosan megterhelik a test különböző rendszereit. Ha van valakink, akivel otthon beszélhetünk vagy felhívhatjuk telefonon, akkor a testünk lecsillapodik.
Mit tehetünk, hogy boldogabbak legyünk?
Az első dolog, amit tehetünk, az az, hogy felmérjük, hol tartunk kapcsolataink szempontjából.
Milyen kapcsolataink vannak, és mit kapunk ezektől? Kapunk eleget abból, amit szeretnénk? Szeretnénk többet? És van-e mód arra, hogy erősítsük néhány már meglévő kapcsolatunkat, vagy van-e mód arra, hogy új kapcsolatokat alakítsunk ki?
A kapcsolatainkat bármikor erősíthetjük. Gondoljunk egy olyan személyre, akit már egy ideje nem láttunk, akivel igazán jól érezzük magunkat, de nem tartjuk vele annyira a kapcsolatot, amennyire szeretnénk.
Vegyük elő a telefonunkat, küldjünk neki egy szöveges üzenetet vagy e-mailt, írjuk meg neki: Eszembe jutottál, mi újság van veled? Ha nem is mindennap, de időnként ezt megtehetnénk, valószínűleg rengeteg pozitív visszajelzést kapnánk.
Azt látják a kutatók amikor évtizedeken át követik az életeket, hogy tökéletesen jó barátságok hervadnak el amiatt, hogy elvesztik a figyelmet az emberek egymás iránt. Érdemes tehát táplálni a kapcsolatainkat, hogy életben tartsuk őket.
Forrás: Author talks: The world’s longest study of adult development finds the key to happy living
