A képességek fontosabbak lesznek, mint a készségek

A gyakorlati készségek változnak, de a képességek megmaradnak.
A jövőben az emberi képességek fontosabbak lesznek, mint az új gyakorlati készségek kialakítása.

Összehasonlítva az egyéni képességeket, illetve az ismeret gyakorlati alkalmazását lehetővé tevő készségeket, azt mondhatjuk, hogy az egyén képességei az egyes konkrét gyakorlati készségek elsajátításának előfeltételei.

A Toyotánál az új dolgozók sokszor nem tanulják meg, hogyan működtessenek bizonyos gépeket, hanem inkább heteket vagy hónapokat töltenek el azzal, hogy beletanuljanak egy manuálisan végzett műveletbe, melyet a gépek sokkal gyorsabban elvégeznének.

Teszik ezt azért, mert vezetőik úgy gondolják, hogy a fejlődésüket szolgálja, ha saját maguk tapasztalják meg, hogyan alakulnak át az alapanyagok alkatrészekké, majd az alkatrészek járművé. Ráadásul ez a munkamódszer arra ösztönzi őket, hogy használják képzelőerejüket, kreativitásukat és kísérletező kedvüket.

A végső cél, hogy felvértezzék őket olyan képességekkel, melyek segítségével problémák esetén képesek helyes kérdéseket feltenni és új megoldásokra jutni. Ez a továbbfejlesztett képességük eszközzé válik, mellyel képesek akár automatikus folyamatokat is javítani az állandóan változó technológiák világában.

Összefoglalva: Készségeink, melyek segítségével működtetünk egy konkrét gépet, vagy ellátunk egy konkrét feladatot, idővel elkerülhetetlenül elavulttá válnak. A képességeink, melyek segítségével képesek vagyunk egy helyzet kontextusát átlátni, alternatív megoldásokban gondolkodni, fejlődni és kreatívan alkalmazni a különböző technológiákat, túlélik a technológiafejlesztéseket vagy a piaci változásokat. Ezek a képességek jól jönnek a mai, egyéni igények kielégítésére törekvő vállalatoknak.

A készségek értékesek, de nem elegendőek

A készségek azokat a viselkedésformákat jelentik, melyek szükségesek ahhoz, hogy munkánkkal elérjük a kívánt eredményt. A gyorsan változó világban mindig újabb és újabb készségek elsajátítására van szükség. Így nem csoda, hogy számos cég hajthatatlanul a készségekre koncentrál. A 20. században még érthető volt a gyakorlati készségek ilyen nagyra értékelése. Hiszen az elsajátított készségeket általában stabil, belátható munkakörnyezetben kellett használni, ahol a cégek sztenderd, ismétlődő folyamatokat és technikákat alkalmaztak a sztenderd, nem túl sokféle termék és szolgáltatás előre ütemezett és tervezett előállításához. Mára azonban a világ megváltozott.

Kizárólag csak a készségekbe történő invesztálás kevesebb megtérülést eredményez

Az ügyféligények változásának és a technológia fejlődésének jelenlegi üteme mellett a munkaerő képtelen lépést tartani az egyre növekvő számú készség elsajátításának igényével. Az ügyféligények megváltozásának hátterében az áll, hogy az egyének gyorsabban képesek követni a digitális technológia fejlődését, mint a vállalatok.

Jobban hozzáférnek az online információkhoz, ami egyre több igényt szül és elvárást támaszt. A tömegtermelést felváltja az individuális igények kielégítése. Hiszen a fogyasztók a számos lehetőség közül gyorsan megtalálják pontosan azt, amire szükségük van. Új üzleti modellek jelennek meg, melyek lehetővé teszik a kiszolgálás vevői igényekre szabását, ez pedig tovább gerjeszti a vásárlók egyedi igényeit az élet minden területén.

Pusztán készségfejlesztéssel nehéz követni a változó igényeket

A termékek és szolgáltatások sokszínűsége azt sugallja, hogy egyre több készségre kell szert tenni. A gyakorlatban viszont a vevő kielégítését célzó egyes készségek egyre szűkebb területre szakosodnak. Már nincs gazdasági szempontból haszna annak, hogy egyre több szakmai készségfejlesztést végezzünk dolgozóink körében.

A vevők egyre több információhoz jutnak a termékről, a vállalatról, ami hatalomhoz juttatja őket. Összehasonlíthatják a cégek ajánlatait, visszajelzést adhatnak, ha nem kapják meg az ígért értéket. A piac egyre jobban elaprózódik, és egyre kevésbé kiszámítható. Ezért egy adott készség nem marad hasznos hosszú távon.

Ráadásul egyre több készség veszíti el a jelentőségét, mivel a gépek, a mesterséges intelligencia, a robotok képesek ezeket elsajátítani. Sőt, akár az embernél is megbízhatóbb módon alkalmazni például olyan területeken, mint a szemsebészet, a laboratóriumi diagnosztika, a termények leszedése és csomagolása, vagy akár a pizzakészítés.

Az egyéni képességeknek kell előtérbe kerülniük

Számos cikk, blogbejegyzés fenyeget azzal, hogy ha valaki nem képes új készségek elsajátítására, könnyen elveszítheti állását, vagy hogyha a vállalatok nem találnak elegendő megfelelő készségszinttel rendelkező dolgozót, becsukhatják kapuikat. A Deloitte szerint az egyre magasabb és szélesebb készségszint helyett inkább az időtálló emberi adottságokra és képességekre kell fókuszálnunk, melyek a kontextustól függetlenül képesek megnyilvánulni, általánosan alkalmazhatók és időtlenek.

A képességek sora segíti az egyént abban, hogy ezeket folyamatosan adaptálja az egyes helyzetekre, ezáltal új készségekre tudjon szert tenni.

Az ember a gépeknél jobb az értékteremtésben, mivel emberi kapcsolatai révén jobban megérti a többiek különböző igényeit. Jobban tud igazodni a változó körülményekhez. Képzelőerejével és kreativitásával könnyebben alakít ki új megközelítésmódokat.

Még kevés nagyvállalat veszi komolyan az adottságokban és képességekben rejlő lehetőségeket, pedig ezekre lesz szükség a jövőben ahhoz, hogy az állandó változások közepette sikeresek tudjanak maradni.

Milyen képességekről beszélhetünk?

Vannak emberi adottságok, amelyekkel születünk, ilyenek például az empátia, gyakorlatiasság vagy kíváncsiság. Ezek azonban nem teljesen konstans tulajdonságok, kismértékben fejleszthetők (inkább csak edzhetők), de el is sorvaszthatók (mint az izom) egy olyan környezetben, mely ezek meglétét nem értékeli.

Vannak a képességek, melyek hosszú távú megalapozást és finomítást igényelnek. Ezek például a csapatban való működés, a szociális vagy érzelmi intelligencia. A legtöbb ember rendelkezik ezek továbbfejlesztésének képességével.

A velünk született adottságok és a megszerzett képességek kölcsönösen függnek egymástól, és kölcsönösen erősítik egymást. Például a képzelőerő elősegíti a kreatív alkotókedvet, és mindkettő hozzájárul az adaptív gondolkodás kialakulásához.

Képességekre van szükség a piac által igényelt új értékek létrehozásához

Ha a készségfejlesztés helyett az adottságok edzésére, képességek fejlesztésére koncentrálunk, olyan eszközzel látjuk el dolgozóinkat, mely felkelti az igényt az új készségek elsajátítása iránt.

Önmagukban a készségek nem teszik lehetővé az új értékteremtő lehetőségek felismerését. Ehhez inkább kreativitás, képzelőerő, kritikus gondolkodás, érzelmi intelligencia szükséges.

Visszatérve a Toyota példájára, a vezetők azt várják élenjáró dolgozóiktól, hogy a kreatív problémamegoldásra koncentráljanak. Amikor megjelenik egy probléma, a dolgozó kíváncsiságára apellálnak, melynek segítségével kérdéseket tesz fel a probléma beazonosítására. Továbbá a szociális és érzelmi intelligenciára hivatkozva vonnak be másokat is a probléma megoldásába. A képzelőerőt vetik be a probléma lehetséges hatósugarának meghatározására, és kreatívan használják az eszközöket az adott helyzethez igazodva.

Persze mindez mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a dolgozók megbízhatóak, motiváltak és rendelkeznek a megfelelő képességekkel.

Hogyan kezdjük el fejleszteni képességeinket?

Az örök érvényű emberi adottságok mindannyiunkban jelen vannak, ráadásul túl nagy befektetés nélkül fejleszthetők. Gondoljunk csak a fizikai adottságokra. Mindenki rendelkezik izmokkal, de ezek használat híján elsorvadhatnak, illetve használat közben megerősödhetnek.

Érdemes a szervezeten belül olyan hozzáállást, vezetői gyakorlatokat és rendszereket kialakítani, melyek nem háttérbe szorítják, hanem ösztönzik az emberi adottságok használattal való edzését.

Vannak cégek, melyek azt díjazzák, ha valaki soha nem ismeri be, ha bizonytalan, vagy ha hibázott, ahol az örökös bólogatás kultúrája dívik. Ezek az erők mind a képességfejlesztés ellen hatnak. Érdemes ezeket feltárni, és új, produktív gyakorlatokat kialakítani.

A jó irányba történő elmozdulás nem feltétlenül jelenti azt, hogy azonnal egy nagy, átfogó tréningprogramot kell bevezetnünk. Kezdjük kis lépésekkel, például: a vezető adjon időt az embereknek arra, hogy egy kérdés mélyére hatoljanak. A csoportvezető kezdje el lebontani a képességek gyakorlásának legnyilvánvalóbb akadályait. Ehhez teljes vezetői elkötelezettségre van szükség.

A készségfejlesztés helyett az emberek alapvető képességeinek fejlesztését elősegítő környezetet kell teremteni. Ez a megközelítés bátorságot igényel. A vezetőnek el kell hinnie, hogy a képességfejlesztés végső soron készséget fejleszt és üzleti értéket termet.

A cikk a Deloitte Insights: Skills change, but capabilities endure alapján szabad fordításban készült.

Válasszon engem vezetői coachának, és segítek önnek olyan vezetői kompetenciákra szert tenni, amellyel jó vezető válhat önből, bármilyen vezetői szerepkörben is van.

Köszönöm, hogy elolvasta írásomat. Ha tetszett, kövesse szakmai tevékenységemet, és ossza meg cikkeimet másokkal is, ha úgy érzi, hogy számukra is hasznos lehet.