Kritikai gondolkodás és a Covid második hulláma

Én: Miért visel maszkot?
Vezető: Példát szeretnék mutatni a fiataloknak.
Én: Mit szeretne üzenni?
Vezető: Hm… Vigyázzunk egymásra.
Én: Miből gondolja, hogy veszély leselkedik önökre?
Vezető: Emelkedik a fertőzöttek száma. Elkezdődött a második hullám.
Én: Honnan tudja?
Vezető: A reggeli rádióműsorból.
Én: Elhitte?
Vezető (kérdő tekintettel): Miért, nem kellene?
Én: Az attól függ…, ki mondta, milyen adatokra, információs forrásokra alapozza, hitelesek-e ezek, jók-e a következtetések, mi lehet az érdeke, célja? Ön, hogy látja ezt a vírushelyzetet?
Vezető (elbizonytalanodva): Nem is tudom… rengeteg az információ, mindenesetre egy sor dolgot nem értek (sorolta).
Én: És, kereste ezekre a válaszokat?
Vezető: Nem.

Ez a párbeszéd hívta fel a figyelmem arra, hogy a kritikai gondolkodás mennyire alulreprezentált a vezetőfejlesztési gyakorlatomban, holott egyre aktuálisabbá váló téma, sokkal több figyelmet igényel tőlem is.

A passzív gondolkodás

A viselkedési közgazdaságtan megalkotásáért Nobel-díjat kapott pszichológus Daniel Kahneman szerint kétféle gondolkodásmód létezik: a passzív és az aktív, más néven kritikai gondolkodás. A passzív gondolkodást az evolúciósan huzalozott, automatikus döntési folyamatok jellemzik, amelyek nagyon gyorsak, hatékonyak, viszont hiányzik belőlük a tudatosság, emiatt esetenként rossz választásokhoz vezetnek.

Az evolúció során az emberek törzsek útján maratnak életben. Akkor érezzük biztonságban magunkat, ha valahová tartozunk. Nemcsak személyes szinten szeretnénk tartozni valahová, hanem a különböző csoportok, államok is ugyanerre törekednek, és átveszik nagyobb törzsek narratíváit, ahelyett, hogy saját nézeteket alakítanának ki és azokra alapoznák az intézkedéseket.

A passzív és kritikai gondolkodás közötti különbséget egy autós példával tudnám szemléltetni: a hátsó ülésen vagy a kormánynál ülünk. Az előbbi esetnek az a veszélye, hogy készen kapjuk a megoldásokat, azaz, ha döntéshozásra kerül sor, nem mi navigálunk aktívan a tények között, hogy helyes döntést hozzunk.

Ha a döntések megfelelők a számunkra, akkor nem keresünk további lehetséges hozzátennivalót ezekhez, hanem elfogadjuk, amit kapunk. Van ebben némi veszély: öntudatlanul megalkuvóvá válhatunk, és ezzel elfogadjuk, hogy a hátsó ülésen utazunk. Amikor ez történik, elveszíthetjük a saját életünk feletti hatalmunkat, ill. könnyen mások kezébe adhatjuk.

Mindkét gondolkodás egyformán fontos és mindkettőre egyformán szükségünk is van, csak más-más helyzetben. Mivel ez az írás az aktív, más néven kritikai gondolkodásról szól, így ennek a jelentőségét domborítom ki, ami nem jelenti azt, hogy jobb vagy értékesebb volna, mint a passzív gondolkodás.

Mit jelent a kritikai gondolkodás?

Az aktív, vagy más néven kritikai gondolkodás olyan összetett szellemi működés, képesség, amellyel rendelkezünk vagy szert tehetünk rá, és amelynek segítségével elmélyedő és fegyelmezett folyamaton keresztül, bonyolult kérdésre adhatunk választ.

A kritikus gondolkodó többek között képes lényeges kérdéseket feltenni, nyitottan fordulni a különböző nézőpontok felé, felismerni az információban található mintázatokat, mérlegelni, jól alátámasztott következtetésekre jutni és nem utolsó sorban hatékonyan kommunikálni.

Az aktív gondolkodás egy körültekintőbb, időigényesebb, megfontoltabb és erőfeszítést igénylő gondolkodási forma. Amikor az aktív, vagy más néven kritikai, tiszta, precíz, értelmes gondolkodás útját választjuk, akkor összpontosítunk, belemerülünk valamibe, és igyekszünk megérteni az összefüggéseket. Ez az, amikor, például éber figyelemmel és tudatos erőfeszítéssel próbálunk megoldani egy problémát. Ez nehéz feladat, nem véletlen tehát, hogy az elménk az idő legnagyobb részében passzívan működik.

Komoly kihívást jelenthet az aktív, kritikai gondolkodás talajára lépni. Nemcsak azért, mert egy sor képességet igényel (pl. nyitottságot, összeszedettséget, átlátást, találékonyságot), hanem mert bátorságot is, különösen akkor, amikor a véleményünkkel szembehelyezkedünk másokéval. A kritikai gondolkodásnak lehet az az eredménye, hogy a véleményünk eltér másokétól, és ezzel újat viszünk a beszélgetésbe, amit könnyen lehet, hogy általános elutasítás fogad. A legtöbb ember pedig tart az ezzel járó társas kirekesztéstől.

A kritikai gondolkodás aktualitása

A mindennapi életünk része, hogy gondolkodunk, folyamatosan ezt tesszük, a kérdés csak az, hogy miként. A mindennapos gondolkodásunk nagyon gyakran informálatlan, részleges, torzított vagy akár kifejezetten előítéletes. Ahhoz azonban, hogy a nagy horderejű, az egzisztenciákat nagyban befolyásoló témákról, mint például a Covid–19-ről véleményt formáljunk és megfontolt döntéseket hozzunk, aktív, más néven kritikai gondolkodásra van szükségünk.

A jövőbeli karrierünk szempontjából sem mellékes, ha fejlesztjük a kritikai gondolkodásunkat. A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon a munka jövőjével kapcsolatban elhangzott, hogy ahogy növekszik a matematika, az informatika és az adatelemzés iránti kereslet, párhuzamosan nő az igény bizonyos emberi tulajdonságok, képességek és készségek, mint például a kreativitás, a kritikai gondolkodás, a meggyőzés és a tárgyalástechnika iránt.

A mindent elsöprő információmennyiségben az alaptalan állítások, a csúsztatás és tudatos megtévesztés hatványozottan van jelen, és ezeknek a dzsungeléből szintén a kritikai gondolkodáson keresztül találunk kiutat.

A kritikai gondolkodás szerkezete

A kritikai gondolkodásnak meghatározott szerkezete van:
1. megfelelő kérdések feltétele
2. információgyűjtés
3. információstrukturálás, elemzés
4. mérlegelés, következtetések levonása és kommunikálása
5. önvizsgálat.

1. Megfelelő kérdések feltétele

Legtöbbünk elfogadja a világot úgy, ahogyan elsőre látjuk, és nem vagyunk ügyes kérdezők. Még ha kétségbe is vonunk valamit, a kérdéseink gyakran felületesek vagy érzelmekkel töltöttek, ami nem segít a problémák megoldásában vagy jobb döntések meghozatalában.

A kritikus gondolkodók kérdéseket tesznek fel, hogy megértsék és hatékonyan kezeljék a körülöttük lévő világot. Rendszeresen kétségbe vonják a status quót, mert tisztában vannak azzal, hogy a valóság gyakran különbözik attól, mint ahogyan tálalva van. Kérdéseik áthatolnak a maszkokon, azon, amit elsőre lát az ember, a propagandán, ezzel nyilvánvalóvá teszik a valódi problémákat, és irányítottan ezekről a problémákról gondolkoznak. Olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek egy mélyebb és teljesebb megértéshez vezetnek.

A kritikai gondolkodás tehát kérdések feltevésével kezdődik. Érdekelhet bennünket, mint a bevezetőben említett vezetőt, például az, hogy mi történik most a világban. Veszélyesebb-e a Covid–19, mint egy szezonális influenza? Mit értünk veszélyességen? A szezonális influenzánál erősebb lefolyású fertőzést, amelynek komoly szövődményei lehetnek? Könnyebb, gyorsabb terjedést? Magasabb halálozási rátát? Indokoltak-e a Covid–19 kapcsán a korlátozó intézkedések?

Az én asztalom a viselkedésformák megfigyelése (és fejlesztése), így különösen érdekel, hogyan találják meg az érintett szakemberek, vezetők a lehető legjobb válaszokat a kialakult helyzetre egészségügyi, gazdasági és közösségi szempontból egyaránt.

Kérdések, amelyek segíthetnek aktív gondolkodóvá válni:

• Mi pontosan a fő kérdés, amelyet szeretnénk megválaszolni?
• Releváns-e a kérdésünk?
• Van-e fontosabb kérdés, amelyet meg kellene vizsgálnunk?
• Milyen kapcsolódó kérdésekre szeretnénk még választ kapni?
• Világosak-e a kérdéseink?
• Kompetensek vagyunk-e a feltett kérdés megválaszolására, és ha igen, akkor milyen mértékben?

2. Információgyűjtés

Amikor aktívan gondolkodunk, több forrásból gyűjtünk információt és megismerjük a hozzáértők véleményét az adott témában. Egy téma kapcsán az érintettek nagyon különböző területeket képviselhetnek, ezért érdemes minél szélesebb szakértői körben tájékozódni.

A Covid–19 kapcsán pl. epidemiológus, virológus, infektológus, orvos, patológus és közgazdász véleménye lehet mérvadó. A „Koronavírus-szakértők szemével” kulcsszóra első bejegyzésként aktívan gondolkodó szakemberekre bukkantam, akiknek a nézőpontja úgy feszül egymásnak a főárambeli nézőpontokkal, mint a tektonikus lemezek. Mivel nemcsak két ellentétes, hanem több nézőpont is lehetséges egy adott témában, érdemes széleslátókörűen és a lehető legtöbb nézőpontból információkat gyűjteni. A kritikai gondolkodás arról szól, hogy legyünk szkeptikusak! Ne vegyünk késznek addig tényeket, amíg több szempontból megvizsgálva nem látunk bizonyítékokat a valóságtartalmukra.

Az alábbi észszerű kérdések segíthetnek az információgyűjtésben:

• Mik a különböző nézőpontok?
• Figyelembe vettünk minden jelentős nézőpont?
• Képesek vagyunk a problémákat a sajátunkon kívül más nézőpontból is szemlélni?
• Figyelembe vesszük-e azokat az információkat, amelyek nem támasztják alá a saját nézőpontunkat?
• Az adatok, információk, tudás és bölcsesség hiteles forrásból származnak-e?
• Mit fogadunk el hiteles forrásnak?
• Mik a tények (állítások)?
• Milyen érvek – cáfolatok állnak az egyes nézőpontok mögött?
• Az érvelés, azaz a következtetések logikusak-e?
• Mik a vélemények, feltételezések, előítéletek?
• Kik az érintettek és mi az érdekük?

3. Információstrukturálás, elemzés

Miután begyűjtöttük azokat az információkat, amelyek szükségesek a kérdéseink megválaszolásához, érdemes ezeket strukturálni. Például a fontos adatokat, új ismereteket, állításokat, érveket, véleményeket, feltételezéseket, előítéleteket ábrázolhatjuk elmetérképen vagy időrendben. Az információk ily módon történő strukturálása segíthet feltárni az összefüggéseket a fő téma és annak különféle altémái vagy kategóriái között.

A kritikai gondolkodás magában foglalja az érvelést, amely olyan speciális gondolkodást jelent, amelyben állításokból következtetéseket, más néven konklúziót vonunk le. Az érvelésnek logikai szabályai vannak, amelyeket be kell tartanunk, ha azt szeretnénk elérni, hogy az érvelésünk helyes, azaz igaz legyen. Az alábbiakban az érvelésre mutatok jó és rossz példákat.

2020. május 13-án, a vírusterjedéssel kapcsolatban, dr. Stefan Homburg, a hannoveri egyetem államháztartási intézetének közgazdaságtan-professzora azt állította, hogy a Covid–19 miatti karantén felesleges, semmilyen adat nem támasztja alá a gazdaság ilyen jellegű megbénítását.

Összehasonlította a 2019-es és 2020-as németországi halálozási adatokat (6 perctől), és megállapította, hogy nincs számottevő különbség az adatsorok között. Az előző év adatsora szintén letört, amikor a télnek vége lett. A két év adatai között minimális az eltérés, a 2020-as görbe egyszer a 2019-es alatt, máskor picit felette fut. Koronavírusnak tulajdonított halálozási megoszlás tehát megfelel a természetes halálozási arányszámoknak.

Grafikonon mutatja (7:15 perctől), hogy az idei év 9. hetében letörik az a görbe, amely minden légúti megbetegedést mutat (mindent, ami cseppfertőzéssel terjed, beleértve a koronát). Ez azt jelenti, hogy a járványnak vége lett. A lezárásokat a 13. héten rendelték el, amikor a görbe minimális értéket mutatott.

Szerinte teljesen téves elképzelés, hogy állami beavatkozással, a gazdaság lezárásával kellene reagálni egy ilyen fertőzési hullám ellen.

Példa elemzésre

Elemezzük dr. Stefan Homburg érvelését az alábbi lépések segítségével:
1. Mi a konklúzió?
2. Mik az állítások (más néven érvek)?
3. Mi az érvelésszerkezet struktúrája?
4. Hogyan értékelhetjük az érvelést? Helyes-e?

A konklúzió az, hogy „a karantén felesleges, és a gazdaságot nem kell ilyen módon lezárni.”

Állítások:
„2019 és 2020 adatai között minimális az eltérés”
„a 9. héten letört a légúti megbetegedéseket mutató görbe”
„a 13. héten a görbe minimális értéket mutatott”

Az érvelésszerkezet struktúrája (a jobb megértés kedvéért átfogalmazva):

1. Ha az idei év halálozási adatsora a tavalyihoz hasonló, azaz nincs túlhalálozás a Covid–19 miatt, akkor a karantén felesleges.
2. A két év adatsora hasonló.
3. Tehát a karantén felesleges, a gazdaságot nem kell ilyen módon lezárni.

1. Ha a görbe letörik, és hetekig minimális értéket mutat, az azt jelenti, hogy vége a járványnak, vagyis a karantén felesleges.
2. A görbe letörött, és hetekig minimális értéket mutatott, azaz a járványnak vége lett.
3. Tehát a karantén felesleges, a gazdaságot nem kell ilyen módon lezárni.

A fenti érvelések logikailag helyesek. Ha az állítások is igazak, akkor az érvelés konklúziója is igaz. Dr. Stefan Homburg állításainak igazságtartalmáról könnyen meggyőződhetünk, mivel a németországi Statisztikai Hivatal adatai mindenki számára hozzáférhetőek, a 2016–2020-as adatok szabadon letölthetők, elemezhetők.

Dr. Stefan Homburg azon a konferencián adott elő, amelyen a részvételt a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetője az alábbi levéllel utasította vissza:

„Az Ön által a levele végén felvetett kérdések valós problémák, melyekről jó lenne a szakmapolitikával nyílt eszmecserét folytatni. Ugyanakkor az Önök által szervezett konferencia honlapja nem ilyen tematikájú és hangvételű. Legitim szervezetek (WHO, ECDC) állásfoglalásait kérdőjelezi meg, gyógyszergyártói érdekek képviseletével vádol, és általában tápot ad a sajnálatosan erősödő »vírus-szkeptikus« és oltásellenes hangoknak. A konferencia szervezőinek munkássága is ez irányba visz. A fentiek miatt személyes jelenlétemmel nem kívánom legitimálni a rendezvényét.”

Míg az első példában helyes logikus érvelést mutattam be, íme, néhány példa a hamis érvelésre (logikai hibákra).

Logikai hibák

Az egyik logikai hiba az ún. tekintélyre hivatkozás, ami azt jelenti, hogy ha valaki kétségbe vonja egy vagy több elismert intézmény állítását, annak az állításai nem lehetnek igazak. Egy tekintélyesnek tartott intézmény véleménye önmagában nem bizonyíték állítások helyessége vagy helytelensége mellett. Azért nem, mert az adott intézmény is tévedhet: alakíthat ki álláspontot téves vagy hiányos adatok alapján, helytelen következtetések mentén, vagy állást foglalhat elfogultan, bizonyos érdekek mentén.

Eszembe jutott a tíz évvel ezelőtti H1N1 járvány körüli felhajtás, ami után a WHO elismerte, hogy a különleges bizottságának, amely a globális influenzajárvány kihirdetését javasolta, néhány tagja olyan gyógyszergyáraknak is dolgozott, amelyek az új influenza elleni vakcina gyártásában is érdekeltek voltak.

Fukuda Keidzsi, a WHO influenza-szakértője utólag beismerte, hogy a H1N1 nem volt annyira veszélyes, mint azt kommunikálták.

A WHO azt javasolta, hogy a H1N1 elleni vakcinából két dózisra lesz szükség. A gazdagabb országok ennek megfelelően rendeltek oltást a gyógyszergyáraktól, majd kiderült, hogy egyetlen dózis is elegendő az immunitás kialakításához. Végül jelentős többlet halmozódott fel, mivel az oltóanyag iránti kereslet messze elmaradt az eredetileg vártól. Miután a kormányok dollármilliárdokat költöttek olyan oltásokra, amelyekre nem volt szükség – egyedül Franciaország 1,25 milliárd dollárt költött –, egyes politikusok és egészségügyi szakemberek a WHO felelősségét firtatták.

A hamis érvelés egy másik formája, amikor olyasmit tulajdonítunk a másiknak, amelyet nem is állított. A vírusszkeptikusoknak nevezett tábor ugyanis nem vonta kétségbe a koronavírus létezését.

Egy harmadik logikai hiba az ún. „aki nincs velünk, az ellenünk van” típusú érvelés. Ez azt sugallja, mintha csak két szélsőséges álláspont létezne az adott témakörben (víruspártiak és vírusszkeptikusok), miközben lehetségesek közbülső, nem radikális álláspontok is.

Kérdések, amelyek segíthetnek az kritikai gondolkodás fejlesztésében:

• Mi a konklúzió? Mit szeretnénk bizonyítani?
• Mi a fontos állítás(ok) / feltevés(ek) / érv(ek)?
• Igazak-e az állítások? Erősek-e az érvek?
• Hogy néz ki a logikai séma, azaz az érvelés szerkezete?
• Érvényes-e az érvelés, azaz helyes-e?
• Észrevesszük-e az ellentmondásokat, logikai hibákat?
• Racionálisan, logikusan gondolkodunk-e?

4. Mérlegelés, következtetések levonása és kommunikálása

A mérlegelés az a folyamat, amikor eldöntjük, hogy mit hiszünk el és mit nem. Letesszük a voksunkat az általunk helyesnek vélt álláspont(ok) mellett, és elmagyarázzuk mire jutottunk.

A Covid–19 olyan, mint egy mozgó célpont. Mindennap új adatok, információk látnak napvilágot a világ különböző részein, egyre többet tudhatunk meg a vírusról. Kiszámíthatatlan helyen felbukkanó, növekvő mennyiségű és többféleképpen értelmezhető anyag áll a rendelkezésünkre, amelyet az összetettsége miatt már szinte lehetetlen átlátni és mérlegelni.

Eszembe jutott Stanley McChrystal, amerikai tábornok története, aki a 2000-es években az iraki al-Kaidával szemben vezetett elit katonai csapatot. A csapat hierarchikusan épült fel, rendkívül képzett és fegyelmezett katonákból állt, de az iraki al-Kaidával szemben kezdetben sikertelenséget sikertelenségre halmoztak. Az al-Kaida felépítése zavarba hozta őket, mert míg ők „egyenes vonalakban és derékszögekben gondolkodtak”, a terroristák magatartása sokkal inkább a vírusok terjedéséhez hasonlított. Kiszámíthatatlan helyen és időben követtek el sok áldozattal járó merényletet. Az információk gyűjtése, feldolgozása, megértése, ezek alapján a helyzetek helyes mérlegelése és a megfelelő reagálás hasonló kihívást jelenthetett, mint most a Covid–19-nél.

S. McChrystal sikeres megküzdési stratégiája és végül győzelme egy teljes paradigmaváltás eredménye volt. Rájött, hogy egy folyamatosan változó, kiszámíthatatlan, összetett és többértelmű problémát nem lehet hatalmi, azaz kontrolláló módon megoldani, csakis gyors és rugalmas megközelítéssel.

A paradigmaváltás időszerűsége

A 21. század meghatározó kifejezése a VUCA-világ, amely négy szóban foglalja össze a korunk világának kihívásait: gyorsan változó, kiszámíthatatlan, összetett és többféleképpen értelmezhető.

S. McChrystal az első vezetők egyike, aki a 21. századi kihívásokra 21. századi választ talált, éppúgy, mint George W. Casey Jr., az Egyesült Államok ma már nyugdíjazott tábornoka, akit a Milyen egy sikeres vezető a VUCA-világban? című írásomban már bemutattam.

A hagyományos hierarchikus szervezetek lebomlóban vannak, helyüket pókhálószerű, rugalmasan reagáló hálózatok váltják fel.

A McKinsey Global Kutatóintézet a 2017-es kutatásában rámutat, hogy a megkérdezett cégek 37%-a jelezte, hogy már elindult a hagyományos szervezetek lebontása, és 4%-a, hogy ez teljesen megtörtént. A Deloitte Human Capital Trend 2019-es felméréséből kiderült, hogy a válaszadók 31%-a majdnem vagy teljesen lebontotta a hagyományos hierarchiát (65% még többnyire hierarchikus).

A profitorientált üzleti világ egyes szegmensei a szervezeti agilitással válaszolnak a radikálisan megváltozó VUCA-világra. Míg mások, közintézmények és emberek tömegei – meglátásom szerint – most szembesülhetnek a 20. századi működésmódok tarthatatlanságával. És éppen a vírusválság hatására nyílik lehetőségük új válaszok keresésére a 21. század irányításához (szervezeti, intézményi,valamint a saját, személyes életvitel szempontjából).

Azoknak a vezetőknek, akik a szervezeti vagy intézményi változások küszöbén állnak, ajánlom S. McChrystal tábornok példáját, aki gyökeresen átalakította az irányítást a szervezetében. Lebontotta a hagyományos hierarchikus rendszert, szakemberek széles körét vonta be a világ minden részéről, transzparenssé tett minden információt. A tervezést és valós idejű végrehajtást sűrű interakciókon keresztül valósította meg. Minden érintett csapatot aktív gondolkodásra, önálló döntéshozásra és cselekvésre biztatott.

Az értelem keresése

Sudhanshu Palsule és Michael Chavm ez amerikai vezetési tanácsadók 2020-ban megjelent új könyvükben úgy fogalmaznak, hogy ahhoz, hogy a vezetők hatékonyan működjenek a VUCA-világban, az értelem keresőivé kell válniuk. Ezen – többek között – azt értik, hogy képesnek kell lenniük kikerülni a passzív gondolkodásra jellemző reaktív hurokból, és elkezdeni aktívan gondolkodni. Beszélgetésekben kellene részt venniük, hogy többféle nézőpont segítségével megoldásokat tárjanak fel, mert így nagyobb eséllyel tudnának állást foglalni teljes információ hiányában is.

A hangsúly a többféle nézőponton van. A teljes információra való törekvésünket – bizonyos szempontból – egyre inkább magunk mögött kell hagynunk, mivel feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre a világhálónak köszönhetően. Másrészről újabbak és újabbak bukkannak fel, szinte követhetetlenül.

Rita McGrath Mit hoz a jövő az üzleti életben című könyvében azt javasolja, hogy a vezetők építsenek ki mechanizmusokat arra, hogy lássák, mi történik, különösen az üzleti életük peremén. „A hó a peremek felől olvad” – írja, amin azt érti, hogy az üzletünk jövőjét alapvetően befolyásoló változások a periférián készülődnek. Ha el akarjuk kerülni, hogy meglepetések érjenek bennünket, ismernünk kell, mi történik a széleken, ami a különböző szemszögű gondolkodásmód bevonása nélkül aligha fog menni. Számos konkrét példát mutat arra, hogy milyen következményei lehetnek ma annak, ha a vezetők elzárkóznak a kritikus kommunikációtól azokkal, akik nem értenek egyet velük, vagy eltérő a nézőpontjuk. A másképp gondolkodókkal kialakított közvetlen kapcsolat teszi – többek között – azt lehetővé, hogy azon a helyen legyünk ma, ahol a jövő éppen kibontakozik.

Kérdések, amelyek segíthetnek a kritikai gondolkodás fejlesztésében:

• Figyelembe vettünk minden releváns szempontot?
• Megértettük-e mások gondolatmenetét?
• Érdeklődést mutatunk mások véleménye iránt?
• Meghallgatunk és értünk is másokat?
• Megfelelő következtetéseket vonunk le?
• Bevonunk másokat a döntéshozásba?
• Torzításmentesen és pontosan mutatjuk be az adatokat, információkat?
• Világosan magyarázzuk el, mire jutottunk?

5.Önvizsgálat

Életünk során természetes módon megengedjük magunknak, hogy hiedelmeink vezéreljenek, és meggyőződéseinkbe és választásainkba vetett hitünk általában jogosnak bizonyul. De nem mindig. Sokszor olyankor is bízunk magunkban, amikor tévedünk.

Éppen ezért aktív gondolkodóként érdemes elgondolkodni a saját gondolkodásukról. Jó, ha fontolóra vesszük, hogy mi van, ha tévednek, akiktől tájékozódunk? Mi van, ha félrevezetjük magunkat? A kritikai gondolkodás talán legnehezebb lépése elfogadni, hogy tévedhetünk. Általában könnyen kijelentjük, hogy mások rosszul ítélik meg a dolgokat és tévednek, míg önmagunkról nehéz ezt elhinni.

Szerintem vírusok voltak, vannak és lesznek. Erős immunrendszerrel nincs mitől aggódni.

Nincs tévém és nem facebookozom, ami érdekel, annak utánanézek. Mivel a Google hírfolyama mindannyiunkat az olvasási szokásainknak megfelelően lát el releváns hírekkel, tudatosan figyeltem arra, hogy kilépjek a saját buborékomból. A Covid–19 kapcsán a kulcsszavak, amelyekre rákerestem, olyan nézőpontú szakemberekhez, külföldi kutatóintézetekhez vezettek, akiknek a meglátásai beleillettek a saját értelmezési keretembe, de akiknek a véleményét a fősodorbéli média többnyire nem ismerteti. Ezért tudatosan kutattam a hivatalos állásfoglalásokat is, hogy megismerjem, megértsem és be tudjam mutatni a legkülönbözőbb nézőpontokat (ezek a cikk végén találhatók időrendben).

Kérdések, amelyek segíthetnek a kritikai gondolkodás elsajátításában:

• Tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen meggyőződéseink, hiedelmeink vannak?
• Képesek vagyunk elfogulatlanul mérlegelni?
• Reálisak vagyunk-e?
• A lényegre fókuszálunk-e?
• Tudatában vagyunk-e saját tudatlanságunknak?
• Tudjunk-e, hogy mit nem tudunk?
• Biztos, hogy amit tudunk, azt tudjuk, vagy csak véleményünk van róla?

Mit igényel a kritikai gondolkodás?

A kritikai gondolkodás egy fegyelmezett folyamat, amely nyitottságot, alaposságot és szisztematikusságot igényel. Nem utolsó sorban motivációt az igazságkeresésre és kitartást a mélyre ásáshoz. A kritikus gondolkodás olyan, mint a hagyma, sok rétege van. Amikor úgy gondoljuk, hogy jutottunk valamire, rájövünk, hogy van még néhány réteg. Nem utolsósorban magabiztosságra és bátorságra is szükségünk van ahhoz, hogy felvállaljuk, amire jutottunk, akkor is, amikor a véleményünk, meggyőződésünk, döntésünk, cselekvésünk másokéval szöges ellentétben áll.

FORRÁSOK

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó, 2012

Ulf Löwenhav: Az aktív gondolkodás hatalma. Hogyan váljunk reziliens szembehelyezkedőkké az elkötelezett gondolkodás erejével. Pallas Athéné Könyvkiadó, 2020

Davosi Világgazdasági Fórum, 2020

Stanley McChrystal: Csapatok csapata. A szervezeti együttműködés és elköteleződés felsőfokon. HVG Kiadó, 2016

Sudhanshu Palsule és Michael Chavez: Emberközeli vezetés. Pallas Athéné Könyvkiadó, 2020

Rita McGrath: Mit hoz a jövő az üzleti életben? Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019

C

A Wikipédia szerint a koronavírusról először a Nature folyóirat számolt be. David Arthur John Tyrrell brit virológus fedezte fel 1965-ben. 1968-ban neveztek el koronavírusnak, miután  megvizsgálták a megjelenését, és észrevették, hogy egyfajta glória veszi körül.

2019. március 11.:

A WHO ismertette a 2019–2030 közötti globális influenzastratégiáját, amelynek célja, hogy minden országban megvédje az embereket az influenza fenyegetésétől. A stratégia célja a szezonális influenza megelőzése, az influenza állatokról emberekre történő terjedésének ellenőrzése és a következő influenzajárványra való felkészülés. „A pandémiás influenza veszélye mindig fennáll.” – mondta a WHO főigazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus. „Az új influenzavírus állatokról emberekre történő átvitelének és a járvány potenciális kialakulásának kockázata valós. Nem az a kérdés, hogy lesz-e újabb járványunk, hanem az, hogy mikor. Ébereknek és felkészültnek kell lennünk – a súlyos influenzajárvány költségei messze felülmúlják a megelőzés árát.” Az influenza továbbra is a világ egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása. Becslések szerint évente világszerte 1 milliárd eset fordul elő, amelyek közül 3–5 millió súlyos eset, ami 290 000–650 000 influenzával összefüggő légúti halálesetet eredményez.

2019. december 31.:

A WHO kínai irodája felfigyelt a Vuhan Városi Egészségügyi Bizottság médianyilatkozatára, amely „vírusos tüdőgyulladás” eseteiről számolt be.

2020. január 9.:

A WHO jelentése szerint a kínai hatóságok megállapították, hogy a járványt egy új koronavírus okozza.

2020. január 11.:

A WHO közzétette, hogy megkapta az új koronavírus genetikai szekvenciáját Kínától.

2020. január 13.:

A WHO közzétette az első RT-PCR teszt protokollt, amelyet a WHO egy partnerlaboratóriuma készített az új koronavírus diagnosztizálására.

2020. január 22.:

A Nemzeti Népegészségügyi Központ közzétette a honlapján, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által kiadott, ellenőrzött szakmai információkat fogadja el hitelesnek. Intézkedéseit a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályban foglaltaknak megfelelően hozza meg.

2020. január 22.:

A WHO jelenleg nem javasol semmilyen utazási vagy kereskedelmi megszorítást Kínával kapcsolatban az új vírus miatt. A nemzetközi tapasztalatok alapján a WHO jelenleg nem javasolja a többi ország számára a beutazók egészségügyi szűrését, mivel az jelentős anyagi ráfordítást és humán erőforrást igényel, nagy fennakadást okozhat az utasforgalomban, hatékonysága viszont nagyon alacsony.

2020. január 27.:

A WHO jelentése szerint a súlyos állapotú megbetegedés az alapján állítható fel, ha tapasztalható légszomj, 30 feletti légzésszám, a vér oxigéntartalmának csökkent mértéke és mellkasröntgenen látható több lebenyt érintő beszűrődés vagy a beszűrődés 24–48 óra leforgása alatti több mint 50%-os romlása észlelhető.

2020. január 30.:

A WHO főigazgatója az új koronavírus-járványt nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította, amely a WHO legnagyobb riasztási szintje. Ekkor Kínán kívül 18 országban 98 eset volt és haláleset nem történt. Négy országnak (8 eset) volt bizonyítéka az emberről emberre történő átvitelre Kínán kívül (Németország, Japán, az Amerikai Egyesült Államok és Vietnám).

2020. február 9.:

A Nemzeti Népegészségügyi Központ a honlapján közzé tette, hogy a 2019-es év végén egy olyan új koronavírus (2019–nCoV) törzset azonosítottak Kínában, amelyet korábban még nem észleltek emberi megbetegedések okozójaként. A Kínában zajló járvány elsődleges forrása egy állatfaj lehet, de a pontos forrás egyelőre még nem ismert. Az új koronavírus (2019–nCoV) genetikailag hasonló a SARS-koronavírushoz, de egyelőre kevés ismeret áll rendelkezésére a vírus jellemzőiről, tulajdonságairól.

2020. február 9.:

Dr. Duda Ernő szegedi immunológus elmondja, hogy 40 féle koronavírus létezik, amelyek közül három lehet veszélyes az emberre: SARS (2003), MERS (2012) és a Covid (2019, várható halálozási ráta: 2-3%). A Covid szerinte jóindulatú, nincs esélye annak, hogy Európában és Észak-Amerikában járványt okozzon.

2020. február 11.:

A WHO bejelentette, hogy az új koronavírus okozta betegség neve Covid–19 lesz.

2020. március 3.:

A Semmelweis Egyetem Covid–19 prezentációjában az áll, hogy a CT-vel lehet a legjobb diagnózist felállítani a Covid–19 esetében a február 26-án végzett kínai vizsgálat alapján. Míg az RT-PCR-teszt csupán 59% pontossággal mutatta ki a vírust, addig a mellkasi CT 88% hatékonysággal azonosította a Covid–19-betegeket.

2020. március 4.:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója, Dr. Tedros Adhanom megjegyezte, hogy a jelentett Covid–19 esetek 3,4%-a hunyt el világszerte. Prof. John Edmunds, a londoni higiéniai és trópusi orvostudományi iskola fertőző betegségek matematikai modellezésével foglalkozó központjának professzora elmondta: „Meglepő, de nehéz kiszámítani egy járvány során a „haláleset és a fertőzött eset arányt”, vagyis a halálozási arányt, mivel a Covid–19 esetében a betegség kialakulása és a halál között eltelt idő meglehetősen hosszú – 2-3 hét vagy annál hosszabb. A mai halálesetek számát a néhány héttel ezelőtti fertőzött esetek számával kellene elosztanunk. A járvány terjedésének a gyorsasága, ill. a be nem jelentett esetek mind befolyásolják ezt az arányt. Amit biztosan el lehet mondani az az, hogy ha elosztjuk a jelentett halálozások számát a jelentett esetek számával, akkor szinte biztosan nem az aktuális halálozási arányt kapjuk.”

2020. március 5.:

A Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján megjelent tájékoztatás szerint magas kockázatú az a kontaktszemély, aki szoros kapcsolatban volt a fertőzöttel. Pl.: ha egy háztartásban él a fertőzöttel, közvetlen fizikai kapcsolatba került vele, érintkezett a fertőzött váladékával – például, mert az ráköhögött –, illetve aki a fertőzöttel két méteren belüli távolságban és 15 percnél hosszabb időt töltött együtt. Alacsony kockázatnak tekintik, ha valaki akkor volt a fertőzött közelében, amikor az még tünetmentes volt, vagy ha valaki 15 percnél rövidebb ideig, vagy kétméteres távolságon kívül, de zárt légtérben volt a fertőzött közelében. Ezekben az esetekben rendkívül alacsony a fertőzés veszélye.

2020. március 24.:

Az Oxfordi Egyetem új modellje megkérdőjelezi a londoni Imperial College kutatói által készített koronavírus-járvány előrehaladását előrejelző modell pontosságát – írja a Financial Times. Az oxfordi kutatások szerint a járvány későbbi szakaszban van, mint azt korábban gondolták, és becslések szerint a vírus 2020 januárjában már milliókat fertőzött meg világszerte. A tanulmány vezetője, Sunetra Gupta professzor, elméleti epidemiológus elmondta, hogy továbbra is támogatja az Egyesült Királyságnak azt a döntését, hogy bezárja az országot a vírus visszaszorításáért, még akkor is, ha kutatásai eredményesnek bizonyulnak. Ha a munkája pontos, akkor a lakosság nagy része felépítette a vírussal szembeni ellenállást. Elméletileg tehát a társadalmi korlátozások a vártnál hamarabb enyhülhetnek. Gupta szerint rengeteg antitest tesztet kell végezni, hogy kiderüljön, ki fertőződött meg a vírussal. Kutatócsoportja a Cambridge-i Egyetem és a Kenti Egyetem csoportjaival dolgozik együtt, hogy a lehető leghamarabb elkezdhessék ezeket a teszteket az általános lakosság számára.

2020. március 25.:

A közel 30 magyar szakember által készített „A 2020. évben azonosított új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzések (Covid–19) megelőzésének és terápiájának kézikönyve” szerint a Covid–19 leggyakrabban (kb. 80%-ban) enyhe vagy közepesen súlyos formában zajlik, ekkor a klinikai kép az enyhe légúti fertőzéstől a nem súlyos tüdőgyulladásig terjedhet. A megbetegedések 14%-a súlyos lefolyású. A betegek 6%-ánál alakulhat ki kritikus állapot, amikor légzési elégtelenség, szeptikus sokk, többszervi elégtelenség jelentkezik. A betegség súlyos formája leginkább a 60 évnél idősebbeket és a krónikus alapbetegségben (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri, krónikus légúti megbetegedés, rosszindulatú megbetegedés) szenvedőket érinti.

2020. március 29.:

Professzor dr. Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára szerint a modern idők legsúlyosabb járványügyi helyzetével állunk szemben. Azt mondja, hogy ez a vírus koronavírus, de terjedését tekintve jobban hasonlít „talán” az influenzavírushoz. A halálozási rátáját 3%-ra teszik, de „egyáltanán nem biztos, hogy annyi”. A vele készült riportban elmondja, hogy sok mindent nem tudnak a szakemberek, ő sem tudja pontosan mi a helyzet, de „nagyon úgy tűnik”, hogy komolyabb esettel állunk szemben, ezért nem véletlen, hogy a politikusok korlátozó intézkedéseket hoznak.

2020. március 30.:

dr. Tamasi József belgyógyász, a természetes gyógymódok (komplementer orvoslás) szakértőjének véleménye többek között az, hogy csak a legyengült szervezetű beteg emberek halnak meg és a koronavírusnak tulajdonított halálozási megoszlás megfelel a természetes halálozási arányszámoknak. Szerinte nem bizonyított, hogy akik meghalnak, azok a koronavírus miatt halnak-e meg, vagy közülük hányan halnak meg a koronavírus miatt és mennyien egyéb okok miatt. Az európai halálozási monitoring rendszer nem mutat semmilyen emelkedést egyetlen országban sem, kivéve Olaszországot, ahol a 65 év felettiek halálozása megnőtt, de még mindig nem éri el a 2016–17 évi influenza miatti halálozást.
A Covid–19 megelőzési és terápiás kézikönyvről azt mondja, hogy tudományosan nem megalapozott és ellenőrizetlenül állít dolgokat. Bár elismeri, hogy az írásban sok hasznos, főként járványügyi és higiénés, valamint intenzív orvosi adat szerepel, hiányolja, hogy nincs egyetlen irodalmi hivatkozás sem felsorolva.

2020. április 7.:

Dr. Andrew Kaufmann, amerikai orvos szerint ha egy sejtet megmérgeznek, ún. exoszómákat bocsát ki, ami normális jelenség, a sejtnek a normális reakciója. A mérgezés sokféleképp történhet: mérgező anyagok, fertőzések, betegségek, elektromágneses sugárzások, stressz révén. Kaufmann megvizsgálta mikroszkóp alatt, hogyan néz ki a genetikai összetétele azoknak az exoszómáknak, amelyeket betegek tüdőfolyadékából vettek, és megnézte a mikroszkóppal készített képét annak, amit Covid–19-nek mondtak. A kettő ugyanaz volt, amit a videóban vizuálisan meg is mutat. Véleménye szerint egy természetes emberi immunrendszer-reakciót neveztek át Covid–19-re. És mivel szinte bárkiben vannak mérgezett sejtek, így exoszómák, ezért gyakorlatilag bármennyi fertőzöttet ki lehet mutatni.

2020. április 9.:

Az Oxfordi Egyetem Bizonyítékokon alapuló Orvostudományi Központja (CEBM) szerint az elmúlt évszázad három világjárványának elemzése azt mutatja, hogy a járványvírusok túlzott halálozást a fiatal népesség körében okoztak. Azaz a korábbi pandémiákban a fiatalabb korosztály nagyobb mértékben volt érintett, mint az idősebb emberek, akiket a szezonális járványok érintenek nagyobb valószínűséggel. Ebben a jelenlegi járványban a leginkább érintettek korstruktúrája azt a kérdést veti fel, hogy a Covid–19 inkább szezonális vírushatásként működik-e, vagy hasonló a hatása a korábbi világjárványokhoz.

2020. április 27.:

A WHO szerint a szezonális influenza és a Covid–19 egyaránt fertőző légúti megbetegedések, de különböző vírusok okozzák őket. Az influenzát influenzavírusok okozzák, a Covid–19-et, amely egy új koronavírus, az úgynevezett SARS-CoV-2 vírus fertőzése okozza. Mivel az influenza és a Covid–19 egyes tünetei hasonlóak, csak a tünetek alapján nehéz megkülönböztetni őket. A diagnózis megerősítéséhez tesztekre lehet szükség. A WHO szerint a Covid–19 leggyakoribb tünetei a láz, a száraz köhögés és a fáradtság. A kevésbé gyakori és néhány beteget érintő egyéb tünetek közé tartozik a fájdalom, az orrdugulás, a fejfájás, a kötőhártya-gyulladás, a torokfájás, a hasmenés, az íz- vagy szagvesztés vagy a bőrkiütés, vagy az ujjak vagy lábujjak elszíneződése. Ezek a tünetek általában enyhék és fokozatosan kezdődnek. Néhány ember megfertőződik, de csak nagyon enyhe tünetei vannak. A legtöbb ember (körülbelül 80%) úgy gyógyul meg a betegségből, hogy kórházi kezelésre nincs szüksége. A Covid–19-et kapó minden 5 emberből körülbelül 1 súlyosan megbetegszik és légzési nehézségekkel küzd. Az idősebb emberek és azok, akiknek olyan egészségügyi problémái vannak, mint a magas vérnyomás, a szív- és tüdőproblémák, a cukorbetegség vagy a rák, nagyobb a súlyos betegség kialakulásának kockázata

2020. május 22.:

A cikkből megtudhatjuk, hogy Magyarországon 130 000 ember hal meg évente, mik a főbb halálokok, és évente hány ember halálát okozzák.

2020. május 29.:

Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok megszünteti az ország kapcsolatát az Egészségügyi Világszervezettel, és máshová irányítja át a finanszírozást. Ha az Egyesült Államok WHO-finanszírozásának ilyen jellegű leállítása véglegessé válik, a Bill és Melinda Gates Alapítvány lesz a nemzetközi ügynökség legfontosabb adományozója, a világ bármely kormánya felett.

Bill Gates, a Microsoft szoftverfejlesztő cég alapítója, 2015-ben egy TED-előadásban előre megjósolta, hogy ha lesz bármi, ami tízmilliónál több embert öl meg a következő évtizedekben, az minden valószínűség szerint egy vírus lesz. Köztudott, hogy az egyik legnagyobb filantrokapitalista projektje a vírus elleni oltáskészítés, amelybe komoly pénzeket fektetett az elmúlt években.

2020. május 12. (október 6-án frissített):

A CDC összefoglalása szerint a Covid–19 egyéb, az influenzától eltérő jelei és tünetei, például az íz- vagy szagváltozás vagy -vesztés. Ha egy személynek Covid–19-e van, akkor hosszabb ideig tarthat a tünetek kialakulása, mint ha influenzás lenne, és hosszabb ideig fertőző lehet. Normál influenzánál jellemzően egy személynél a fertőzés után 1–4 nappal jelentkeznek tünetek. A Covid–19 fertőzés után a tünetek 5 nappal jelentkeznek, de a tünetek már a fertőzés után 2 nappal vagy a fertőzés után akár 14 nappal is jelentkezhetnek, és az időtartomány változhat. A legtöbb influenzás ember körülbelül 1 napig fertőző, mielőtt tüneteket mutatna. Úgy tűnik, hogy az influenzás gyermekek és idősebb felnőttek a betegségük kezdeti 3-4 napjában a leginkább fertőzőek, de sokan körülbelül 7 napig maradnak fertőzőek. A csecsemők és a legyengült immunrendszerrel rendelkező emberek még hosszabb ideig fertőzőek lehetnek. A Covid–19-cel fertőzött emberek körülbelül 2 napig terjeszthetik a vírust, mielőtt jeleket vagy tüneteket tapasztalnának. A tünetek első megjelenése után legalább 10 napig fertőzőek maradnak. Ha valaki tünetmentes vagy a tünetei elmúlnak, akkor is még 10 napig fertőző maradhat a pozitív Covid–19 tesztje után.

2020. május 13.:

Dr. Klaus Püschel, a hamburgi egyetem igazságügyi orvosi intézetének professzora a megvizsgált több mint száz, elvileg koronavírusban elhunyt ember boncolásából megállapította, hogy egy sem koronavírusban halt meg. Az elhunytak átlagéletkora 80 év, és mindenki súlyos alapbetegségben szenvedett. Merőben túlzónak tartja, hogy „veszélyes vírusról” lehessen beszélni.

2020. május 13.:

dr. John P. A. Loaniddis, epidemiológus, klinikai kutató, a Stanford Egyetem professzora, az Amerikai Nemzeti Orvostudományi Akadémia tagja szerint az új vírusban megfertőződöttek halálozási aránya ugyanabban a becslési tartományban mozog, mint a szezonális influenzáé. Kutatásaik szerint annak a valószínűsége, hogy valaki Németországban az április 4-i adatok alapján koronavírusban hal meg, annyi vagy kevesebb, mintha autóval munkába menne.

2020. május 13.:

dr. Sucharit Bhakdi infektológus, mikrobiológus, a Mainzi Egyetemről volt az első, aki felvetette, hogy a halálesetek kapcsán nem tesznek különbséget azok között az áldozatok között, akik a vírus miatt vagy csak a vírussal a szervezetükben, de egyéb betegség miatt halnak meg. Azt mondja, hogy az oltásnak akkor van értelme, ha valami tényleg veszélyes dologról van szó, a Covid–19 nem veszélyes. Támogatja az oltásokat, de csak azokat, amelyeknek értelme van. A Covid–19 ellen értelmetlen oltást készíteni, mivel a vírus változtatja magát, és az oltás nem lesz hatékony, miközben a mellékhatások kockázata magas.

2020. május 13.:

dr. Henrik Streeck, epidemiológus, víruskutató, a Bonni Egyetem virológiai intézetének igazgatója, a Heinsberg tanulmány készítője szerint a koronavírus halálozás rátája 0,2–0,43 % (összehasonlításképpen a WHO 3,4%-ot prognosztizált; a normál influenza 0,02%–2% között mozog/Semmelweis Egyetem).

2020. június 10.:

Egy márciusban végzett holland kutatás a koronavírustól való félelmet vizsgálta. A mások iránti aggodalom volt a leggyakrabban említett félelem a megkérdezettek körében. Ezt a kutatók a WHO kezdeti jelentéseinek tudták be, amelyek szerint a koronavírus különösen veszélyes lehet bizonyos kockázati csoportokra (pl. idősek, krónikus betegségben szenvedők). A kutatás rámutat arra, hogy a hivatalos szakpolitikai és médiaközlések nagymértékben befolyásolják az emberek félelmét. A kutatók azt javasolják, hogy a döntéshozók és újságírók kommunikációja legyen világos és egyértelmű, mert a bizonytalanság fokozza a félelmet.

2020. július 3.:

A legtöbb koronavírus-mintát egy tamponnal az orrba és/vagy a torokba helyezve gyűjtik. A tampont ezután általában egy kémcsőben küldik a laboratóriumba elemezni. A PCR-teszt annak bizonyítékát keresi, hogy a vírus jelenleg a testében van-e, méghozzá úgy, hogy kimutatja a vírus RNS nevű genetikai anyagát. Amikor a minta eljut a laboratóriumba, „reagensként” ismert oldatot adnak hozzá. Ha vírus van jelen, ez a reagens „láncreakciót” indít, és a genetikai anyag milliárdnyi másolatát hozza létre a vírusban, így elegendő mennyiség van ahhoz, hogy a tudósok kimutathassák és elemezhessék a pozitív eredményt. A PCR-teszt tehát csak azt tudja megmondani, hogy a vírus jelenleg jelen van-e a szervezetben. Ez a teszt RNS, genetikai, molekuláris, vírusos detektálási vagy tamponteszt néven is ismert. Néha a PCR-teszteket tévesen „antigénteszteknek” is nevezik, de ezek kissé eltérnek. Az antigénteszteket jelenleg nem használják széles körben a koronavírus tesztelésére.”

2020. augusztus 26.:

dr. Ébert Jenő orvos videójából megismerhető a Covid–19 vírus kimutatására leggyakrabban használt Polymerase Chain Reaction, rövidítve PCR-teszt születésének a körülményei. Elmondása szerint a tesztet chipgyártáshoz, a szennyeződés kimutatására fejlesztették ki. A teszt kifejlesztője, Kary Mullis kémiai Nobel-díjat kapott, amelynek átvételekor maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a teszt csak tudományos célokra használható, járványtani felhasználásra alkalmatlan. dr. Ébert Jenő szerint a pozitívra tesztelt személyes többsége nem lesz beteg, a teszt csak orientálódásra, nem pedig diagnózisra alkalmas.

2020. szeptember 17.:

Az Oxfordi Egyetem Bizonyítékokon alapuló Orvostudományi Központja (CEBM) számos kérdésre válaszol a PCR-teszttel kapcsolatban, mint például: Elég érzékeny-e a PCR-teszt? Mit jelent a PCR pozitív? Van-e bizonyíték arra, hogy a PCR pozitív eredmény után valaki fertőző? Adhatnak-e egymásnak ellentmondó eredményeket ugyanazon a személyen végzett egymást követő vizsgálatok? Meddig maradhat inaktív vírus a testben? Hasznosak-e egyáltalán a PCR-vizsgálatok? Mi a kapcsolat a PCR-pozitív és halálozás között?

A CEBM nagyon részletes elemzést közöl és az állításait konkrétumokkal támasztja alá. Ha jól értem, akkor dióhéjban: A PCR-teszt nagyon érzékeny, úgy működik, hogy kiválaszt egy genetikai szekvenciát, majd hatalmas mértékben felerősíti. Az antennához hasonlóan a PCR is erősíti a jelet, de nagyban felerősíti a zajt is. Mivel az amplifikáció exponenciális, a legkisebb mérési hiba, a legkisebb szennyeződés is jelentős hibát eredményezhet. A CEBM azt állítja, hogy a PCR-teszt lehet pozitív, az ún. keresztkontaminációnak vagy nem specifikus interakcióknak is köszönhetően. Ekkor a teszt hamis pozitív, mert a SARS Cov2 vírus nincs jelen a mintában.

Egy PCR-teszt megtalálhatja a keresett vírust, ennek eredményeképpen a PCR pozitív, de döntő kérdés marad: aktív-e ez a vírus, azaz fertőző-e? Az Oxfordi Egyetem szerint a PCR önmagában nem képes megválaszolni ezt a kérdést. Szerintük a PCR-pozitív nem mindig jelenti azt, hogy az illető veszélyt jelentene másokra.

A spanyol egészségügyi minisztérium adatainak elemzése alapján azt állítják, hogy a PCR-pozitív eredményeket nem lehet felhasználni a járvány terjedésének előrejelzésére. Szerintük a pandémiának a túlzott halálozáshoz kell kapcsolódnia. Gondosan meg kell vizsgálni a Covid–19 miatti halálokat, amelyek szubjektív paraméterektől függhetnek, míg a túlzott halálozások vizsgálatának az az előnye, hogy standardnak számítanak egy referenciához képest, nevezetesen az előző évek halálozás számához képest. Ha sok Covid–19 halálesetet találunk egy időszak alatt, de a túlhalálozások alacsonyak vagy negatívak, akkor valószínű, hogy a Covid–19 számokat felfújják. A túlzott halálesetek jellemzően magas vagy alacsony hőmérsékletektől, azaz hideg telektől vagy hőhullámoktól is függenek. Ezért a halálozások bármely növekedését vagy csökkenését szembe kell állítani a hőmérséklettel.

Minden általuk vizsgált európai országban, Spanyolországon kívül, a júliustól szeptemberig tartó időszakban a Covid–19 pozitív esetek nőttek, de nem találtak bizonyítékot az euromomo.eu által jelentett túlzott halálozásokra. Szerintük tehát a PCR-pozitívok nem korrelálnak a túlhalálozásokkal, ezért nincsenek előrejelző erejük.

2020. október 2.:

dr. Pócs Alfréd bizonyítékokat mutat arra, hogy a két legnagyobb egészségügyi világszervezet a járvány korábbi szakaszában az arcmaszk viselése ellen szólalt fel. „A CDC Légzőszervi Betegségek Igazgatója szerint a légzőszervi betegségek megelőzésére nem javasolja a lakosság számára arcmaszkok használatát, mivel elfedi a légző teret. A WHO sem támogatja a maszkok használatát egészséges emberek esetében, mivel nem támasztják alá a jelenlegi bizonyítékok, ez bizonytalanságot és kritikus kockázatokat hord magában.”

2020. október 4.:

A WHO (véletlenül) megerősíti, hogy a Covid–19 nem veszélyesebb, mint az influenza. Az Egészségügyi Világszervezet végrehajtó testületének rendkívüli ülését tartotta, amelynek során bejelentették, hogy a világ 10%-át megfertőzte a SARS-CoV-2. Dr. Michael Ryan, a WHO Egészségügyi Sürgősségi Programjának ügyvezető igazgatója közzétette a számokat. A WHO szóvivője, Dr. Margaret Harris később megerősítette őket.

„A világ népessége nagyjából 7,8 milliárd ember, ha 10%-uk fertőzött, ez 780 millió eset. A Sars-Cov-2 fertőzéseknek tulajdonított globális halálozások száma 1 061 539. Ez nagyjából 0,14% -os fertőzési halálozási arány. Ez pontosan megfelel a szezonális influenza halálozási arányának.”

2020. október 9.:

A koronavírus járvány elleni hatékony védekezésért a Nemzeti Népegészségügyi Központ a laborkapacitások növelése mellett megkezdte az antigén alapú gyorstesztek összehasonlító klinikai vizsgálatát a PCR-tesztekkel a gyorsabb diagnózis felállítása céljából. Ha ezek kellően érzékeny és valid adatokat szolgáltatnak, akkor lehetőség nyílik használatuk bevezetésére. Cél annak az antigén alapú gyorstesztnek a kiválasztása, amely érzékenységében legjobban megközelíti a PCR-tesztekét. Az eredmények értékelését követően diagnosztikus célra, a járványügyi védekezés egyik fontos eszközeként bevethetőek lesznek az antigén alapú gyorstesztek hazánkban.

2020. október 11.:

Jonas Schmidt-Chanasit, a WHO-val közös kutatásokat végző hamburgi kutatóintézet igazgatója szerint nem szükségesek az utazási korlátozások, csak így egyszerűbb a politikának. A Die Weltnek azt nyilatkozta, hogy a korlátozások szembemennek a valósággal és aránytalanok, ráadásul könnyű kijátszani őket.

2020. október 12.:

dr. Thomas Cowan részletesen elmagyarázza a PCR-teszt működését (10:12 perctől) , és azt állítja, hogy országonként különbözik az ún. nagyítási szabvány, amelytől függ az, hogy pozitív vagy negatív lesz a teszt eredménye. Ha magas a nagyítási szám, akkor nagyobb arányú lesz a pozitív tesztek száma.

Ugyanebben a videóban láthatunk egy korábbi felvételt, amelyen Kary Mullis amerikai vegyész beszél, aki a PCR-teszt felfedezéséért kémia Nobel-díjat kapott. Elmondja, hogy mire való a PCR-teszt és mire nem. Például a PCR-vizsgálatok kimutathatják a vírusok genetikai szekvenciáit, de magukat a vírusokat nem.

A Covid–19 tesztelésével kapcsolatban már nem tudták megkérdezni, mivel közvetlenül a járvány kitörése előtt, 2019. augusztus 7-én elhunyt.

2020. október 16.:

Richard Horton, a Lancet főszerkesztője szerint a Covid–19 egy akut, krónikus egészségi válsághelyzet. Szindemikusnak nevezte a koronavírus-járványt együttesen az elhízás, a cukorbetegség és más krónikus betegségek magas globális mértékével. Horton, a London School of Hygiene and Tropical Medicine és a University College London tiszteletbeli professzora már korábban felvetette, hogy hogy a Covid–19 nem csupán egy fertőző betegség, hanem a SARS-COV-2-koronavírus-fertőzés és a nemfertőző krónikus betegségek – légzőszervi betegségek, cukorbetegség, szív és érrendszeri megbetegedés, daganatos megbetegedések – szinergikus egészségkárosító kölcsönhatásából eredő szindémia, megbetegedéshullám.

2020. október 16.:

A WHO által koordinált tanulmány azt mutatta, hogy a remdesivir a koronavírus három másik lehetséges gyógyszeres kezelésével együtt „alig vagy egyáltalán nem befolyásolja” a kórházi betegek halálozási arányát.

2020. október 18.:

Prof. Dr. Bardócz Zsuzsanna biokémikus, táplálkozás- és mikrobiomkutató, a vírusok egészségünk fenntartásában játszott szerepéről beszél. A szervezetünk teljes örökítő információjának (genom) kb. 8%-a vírusokból származó genetikai anyag, amely – a tudomány mai állása szerint – 50 evolúciós esemény során írta be magát a szervezetünkbe. A vírusok célja a szervezet tisztítása és megszabadítása a hibásan működő sejtektől, amelyek ha nem pusztulnának el, kórossá válhatnának.

A vírusok tehát gyógyítanak bennünket, és visszaállítják a szervezetünk egyensúlyát.

Mindezt úgy teszik, hogy túlszaporodnak bennünk, ha túl sok hibás sejttel találkoznak. Ez a fertőzés maga, amivel önmagában – ha jól értem – nincs is baj. A probléma ott kezdődik, ha a tisztítási folyamat során a kóros sejtekből felszabaduló anyagokat az immunrendszer nem tudja eltakarítani.

Az élő szervezetnek erős az önvédő és öngyógyító mechanizmusa. Egy egészséges emberben nem szaporodnak el a vírusok. Akkor számíthatunk vírusfertőzésre, ha az immun- vagy az idegrendszerünk legyengül, pl. stressz, félelem és aggódás miatt, vagy mérgeknek vagyunk kitéve, pl. elektromágneses sugárzásnak (3G, 4G, 5G), vízben található fluornak, klórnak, táplálékban található vegyszereknek, a nem tiszta oltóanyagoknak és a világszerte elterjedt gyomirtószernek, a glifozátnak.

A genomba beíródó vírusok változnak, de mindig úgy, hogy ellássák a feladatukat, pl. összeszedjék és kiürítsék a szervezetből a mérgeket. Akkor jelenik meg és épül be egy új vírus, amikor új stresszor jelenik meg. A professzornő a glifozátot, amelyek felhasználása a GMO-k terjedésével radikálisan megnőtt az elmúlt években, különösen veszélyesnek tartja, és összefüggésbe hozza az új vírussal.

Nekem az 5G-s, avagy ötödik generációs mobilhálózat kiépítése jutott eszembe, ami tavaly kezdődött meg a világ számos országában. Sok ország, közte hazánk is, rendkívül ambíciózus lefedettségi célokat tűzött ki 2020 év végéig. Az 5G-technológia kulcsa, hogy jóval magasabb frekvenciasávokat használ, mint a korábbi mobilhálózatok, a frekvenciatartomány 450 MHz-től egészen 300 GHz-ig terjedhet. A jelenleg kiépített hálózatok jelentős része ezidáig ennek az alsó tartományában mozog (ami jelenleg 3,5 GHz).

Mindez összecseng azzal, amit Arthur Firstenberg, az elektromágneses sugárzás egészségre kifejtett hatását firtató amerikai szerző és aktivista ír. A Láthatatlan szivárvány c. könyvében dokumentálja, hogy minden alkalommal, amikor egy nagy globális járvány volt a Földön, egészen a spanyolnátháig visszatekintve (ezek gyakran jártak influenzaszerű tünetekkel), azt a járványt mindig megelőzte az, hogy bevezettek egy technikai eszközökkel generált erősebb szintű elektromágneses sugárzást. 2018-ban még az 5G és a Covid–19 előtt Firstenberg azt mondta, hogy minden ilyen nagyon nagyfokú elektromágnesessugárzás-növekedés, amelyet a technológia generál, komoly egészségügyi problémákat okozott az emberiségnek.

Ha valami igazán stresszelheti a szervezetünket – meglátásom szerint – az a technológiai generációváltás, amivel jelentősen megugrik a bennünket érő elektromágneses sugárzás, mindez lényegében egyidőben a koronavírus-járvánnyal.

Összefoglalva tehát a vírusok adaptálnak bennünket a környezetünkhöz, leginkább a környezeti stresszhez, és segítik az új ökoszisztémák kialakulását, végső soron az evolúciót.

2020. október 20.:

Hatékonynak bizonyult a remdesivir a koronavírusos betegek gyógyításában. Azok a páciensek, akik ezt a hatóanyagot kapták, rövidebb idő alatt gyógyultak meg és hamarabb hagyhatták el a kórházat, körükben alacsonyabb volt a halálozási arány is, mint azoknál, akik placebót kaptak – derült ki a világ első számú orvosi újságjának számító The New England Journal of Medicine-ben megjelent publikációból, amelynek eredményeit dr. Merkely Béla rektor ismertette.

2020. október 22.:

Amerikai tudósok azonosították a SARS-CoV-2, vagyis az új koronavírus okozta világjárvány három fő hajtóerejét: a háztartásokat, a szuperterjesztő eseményeket és a nemzetközi utazásokat. A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem közegészségügyi karának kutatói a Science tudományos folyóiratban jelentették meg korábbi vizsgálatokat áttekintő tanulmányukat.

2020. október 23.:

A CDC becslései szerint összességében 2020. január végétől október 3-ig 299 028 túlhalálozás történt az USA-ban, amiből 198 081 (66%) eset a Covid–19-nek tulajdonítható. A legnagyobb százalékos növekedést a 25–44 éves felnőttek, valamint a spanyol vagy latin személyek körében tapasztalták.

2020. november 6.:

A TASZ (Társaság a szabadságjogokért) részletes adatigényléssel fordult a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz. Olyan adatokat kértek, amelyek képet adnak az aktuális járványhelyzetről. Az NKK azonban nem tudta a kért adatokat szolgáltatni (fertőzöttek megyei, kor és nem szerinti bontásban, a fertőzés reprodukciós rátája, intenzív ellátásban részesülők száma, összesen és lakosságarányosan mennyien hunytak el megyénként a fertőzésben).

2020. november 8.:

Az antigén gyorstesztek nem alkalmasak szűrésre – közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ az MTI-vel. „Az antigéntesztek nem váltják ki a PCR-vizsgálatokat, és nem használhatók tömeges, közösségi szűrésre sem, mivel azoknak a szervezetében, akik tünetmentesek vagy még csak enyhe tüneteket mutatnak, csak kis mennyiségben van jelen a vírus, így esetükben a gyorsteszt nagy valószínűséggel »fals negatív eredményt mutat majd«”. Ugyanebben a cikkben az Országos Mentőszolgálat Főigazgatója arról beszél, hogy a mentők is antigén gyorstesztet használnak az új koronavírus kimutatására, amely 97 százalékos hatékonysággal működik. Hozzátette, a PCR-teszt sem hoz 100 százalékos megbízhatósággal eredményt, de jelenleg ez és az antigén teszt a legjobb a világon. A mentők eddig már több mint 100 ezer tesztet végeztek el.

2020. I–III. negyedév.:

A KSH országos halálozási adatok szerint Magyarországon az első három negyedévben kevesebben haltak meg, mint 2019 azonos időszakban. Túlhalálozásról tehát ebben az időszakban nem beszélhetünk.

2020. december 4.:

Kiderült, hogy a koronavírus fertőzöttek súlyos állapotát vagy halálát gyakran nem is maga a vírus illetve a tüdőgyulladás, hanem a citokinvihar okozza. A citokinvihar az immunrendszer túl heves gyulladásos reakciója, ami szervi elégtelenséghez és végül a szervezet teljes összeomlásához vezethet. A kifejezés a 2020‑as koronavírus-járvány idejében vált a mindennapi beszéd tárgyává, amikor kiderült, hogy a fertőzöttek súlyos állapotát vagy halálát gyakran nem is maga a vírus illetve a tüdőgyulladás, hanem a citokinvihar okozza. Ez szerintem teljesen egybevág azzal, amit Prof. Dr. Bardócz Zsuzsanna biokémikus mond (ld.: okt. 18-i bejegyzésben).

2020. december 09.:

A SARS-CoV-2 vírus genetikai kódjának 2020 januári megismerését követően 10 hónappal már engedélyezett vakcina készülhetett. Az írásból megismerheti az oltások különböző generációit, és azt, hogy a 2020-ban készült vakcinák mennyire hatékonyak.

2020 decemberben találtam rá:

Létezik egy tudományos facebookoldal, amely közli a Covid–19-cel, vírusmutációkkal, vakcinákkal kapcsolatos tudományos információkat és laikusok kérdésfeltevéseit. Ezek közül még a legtöbb megválaszolatlan, mindenesetre üdvözölendő, hogy a szakemberek előjönnek az elefántcsonttornyokból, és párbeszédet kezdenek az érdeklődőkkel.

A kritikai gondolkodásról szóló írásom utolsó bejegyzéseképpen egy orosz akadémikusra, a hullámgenetika atyjára, Pjotr Garjajevre szeretném felhívni a figyelmet, akit 2020 októberében Nobel-díjra jelöltek (egy hónappal később váratlanul elhunyt). Szerinte a gének nem pusztán anyagi természetűek – hibásan gondolkoznak a tudósok, amikor csak az anyagi struktúrában gondolkodnak. Minden vírus kétféleképpen terjed: fizikai úton és hullámokon keresztül. Ami a Covidot, illeti sem a maszk, sem az oltás nem tudja megállítani a hullámszintű terjedést, ez ugyanis egy kvantumfertőzés.

„Minden bizonnyal sikerül elérnünk, hogy az emberek hamis dolgokban higgyenek, ha elég sokszor megismételjük ezeket, mert az ismerősséget nem könnyű elkülöníteni az igazságtól.” Daniel Kahneman

 

Válasszon engem vezetői coachának, és segítek önnek olyan vezetői kompetenciákra szert tenni, amellyel jó vezető válhat önből, bármilyen vezetői szerepkörben is van.

Köszönöm, hogy elolvasta írásomat. Ha tetszett, kövesse szakmai tevékenységem, és ossza meg cikket másokkal is, ha úgy érzi, hogy számukra is hasznos lehet.