Telefon: +36 70 6363 538

Hatalom-a-munkahelyenA hatalom a mindennapi munkahelyi életünknek ma is átható és létfontosságú vonatkozása, amelyet a legtöbb ember rendkívül pontosan észlel, és amelyre érzékenyen reagál.

A hatalmi struktúrák összeomlóban vannak, helyüket dinamikus, agilis szervezetek kezdik felváltani. A mások feletti uralkodásra hajlamos nagy hatalmú vezetők mára már szinte teljesen kipörögnek a szervezetekből, legalábbis ami a versenyszférát illeti.

A rugalmas és alkalmazkodóképes szervezetekben, amelyeket van szerencsém közelebbről is látni, a kölcsönösen összefüggő kapcsolatok sűrű hálózatai alakulnak ki.

A hatalom nem kizárólag a felső vezetés szintjén összpontosul, és pozícióból fakad, hanem egyre inkább decentralizáltan és árnyaltabban jelenik meg.

A hatalom a kontroll irányából elmozdult a befolyásolás felé. Ha a pozícióból fakadó hatalmunkkal nem boldogulunk, nem kell azonnal eszkalálni (azaz felfelé delegálni a problémát), hanem érdemes inkább elsajátítani és alkalmazni a “hatalomgyakorlás” kifinomultabb módozatait, pl. a befolyásolási technikák széles skáláját.

Mit jelent a hatalom?

A hatalom első definíciója Weber nevéhez fűződik, aki 1914-ben úgy definiálta a hatalmat, mint egy képességet, amely alapján egy személy a saját pozícióját használja fel arra, hogy elérje céljait, mások ellenállása ellenére. French és Raven 1959-ben úgy fogalmazott, hogy a hatalom az a maximális potenciális képesség, amivel az egyik ember a másikat befolyásolni tudja.

Egy másik klasszikus definíció Emerson nevéhez fűződik, aki 1962-ben úgy fogalmazott, hogy a hatalom olyan hatóerő, amivel másokat befolyásolhatunk és kontrollálhatunk.

Emerson szerint a befolyásoló erő nemcsak az egyik félen múlik, hanem azon is, hogy a befolyásolt személy mennyire függ a befolyásolótól és milyen egyéb alternatívák állnak a rendelkezésére. Kimutatta, hogy az egyik ember befolyásoló ereje egyenlő a másik ember tőle való függőségének mértékével.

A hatalomnak sokféle megközelítésmódját dokumentálták az elmúlt bő száz év alatt, amióta a megértésére törekszünk. A témát folyamatosan kutatják, így az általam leírtakra érdemes úgy tekinteni, mint egy folyamatosan alakuló, formálódó és gondolkodást ébresztő ismeretanyagra.

Mik lehetnek a hatalmunk forrásai?

Érdemes tudatosítanunk, hogyan hatunk másokra, aminek az első lépése az lehet, hogy átgondoljuk, mit jelent számunkra a hatalom. Egyetértünk-e a fenti definíciókkal, vagy van-e saját meghatározásunk?

Ha megvan, hogy mit értünk hatalmon, elkezdhetjük kibontani a témát, és átgondolni, milyen forrásból táplálkozik a hatalmunk, amivel másokat befolyásolni tudunk. Minden kapcsolatunkban akár többféle befolyásoló erőt is alkalmazhatunk. Nézzünk néhányat ezek közül:

Erő: Fizikai erő vagy a tettrekészségben rejlő akaraterő, ami összefüggésben van a vágyainkkal és azzal a bátorsággal és kezdeményezéssel, ami ahhoz kell, hogy elérjük, amit akarunk.

Személyes márka: Befolyásoló erőnket növelheti az elismertségünk, tekintélyünk vagy hírnevünk, amire szert tettünk. Ezek gyakran középponti szerephez juttatnak bennünket a szűkebb vagy tágabb közösségünkben, és ezáltal kisebb-nagyobb hatókörhöz is.

Rang: Hatalmunk alapulhat címen, például doktori címmel rendelkezünk, vagy tiszteletbeli tagok vagyunk egy társadalmi szervezetben. Vagy, olyan magas prioritású projekten dolgozunk, mely előnyökhöz juttat bennünket, pl. könnyebben, gyorsabban jutunk erőforrásokhoz.

Erőforrások birtoklása: Bármilyen olyan dolgot értünk alatta, ami a tulajdonunkban van vagy az ellenőrzésünk alatt áll, és mások nagyra értékelnek, mint például pénz, költségkeret, emberek vagy tárgyak.

Mik a hatalom előnyei?

A mai,  de különösen az agilis szervezeti kultúrákban azt várják el a munkatársaktól, hogy gondolkodjanak előre, vessenek fel ötleteket, álljanak ki az elképzeléseik mellett. Ahelyett, hogy várnak a felettesükre, aki majd megmondja, mit tegyenek.

A legújabb kutatások szerint, ha úgy érezzük, hogy hatalommal rendelkezünk, akkor kockázatvállalóbbak, kezdeményezőbbek és cselekvőbbek vagyunk.

Adam Golinsky pszichológus egy rendkívül érdekes kutatást végzett azzal kapcsolatban, hogy a hatalom milyen módon ösztönöz kockázatvállalásra, kezdeményezőkészségre és cselekvésre.

A kutatás a blackjack játékra épült, melynek lényege, hogy akkor nyerünk, ha a 21-hez lehető legközelebbi pontszámot érjük el. Ezt úgy kell elérni, hogy ne haladjuk meg ezt a számot, különben veszítünk.

Ha nem érjük el a 21 pontot, akkor a cél az, hogy magasabb értéket érjünk el, mint az osztó. Például, ha egy játékosnak egy 10-est és egy 8-ast osztanak, a lapjai összértéke 18. Az osztónak van egy 9-es és egy 8-as lapja, melyek összértéke 17. Ebben az esetben a játékos pontszáma magasabb, mint az osztóé, és közelebb van a 21-hez, így a játékos nyer.

Egy csoportnyi embert felkészítettek arra, hogy úgy érezzék, nagy hatalommal rendelkeznek, egy másikat pedig arra, hogy kicsivel. Ezt többféleképpen érték el.

Például megkérték az embereket, hogy képzeljék magukat olyan munkakörbe, amiben nagy hatalmuk van mások felett. Vagy írjanak egy történetet arról, amikor úgy érezték, nagy hatalommal rendelkeztek, amikor ellenőrzést gyakoroltak erőforrások vagy más emberek felett. Hasonlóan, a másik csoportot arra kérték, éljék bele magukat az alacsony hatalommal rendelkező szerepbe.

Miután az emberek lelkileg ráhangolták magukat a kiosztott szerepre, felkérték őket a játékra.

Azt figyelték meg, hogy azok az emberek, akiket a nagy hatalommal rendelkező szerepre kondicionáltak, és ezáltal magukat nagy hatalmúnak észlelték, sokkal nagyobb arányban vállalták a kockázatát annak, hogy például 16-nál ráhúznak még egy lapot, mint azok, akiket a kevés hatalommal rendelkező szerepre készítettek fel.

Egy másik kutatás

Egy másik kísérletben az embereket egy olyan helyiségben várakoztatták, ahol a légkondicionáló rendkívül hangosan működött, és figyelték, hogy az emberek miként viselkednek. Azok, akiket nagy hatalmi szerepre hangoltak, sokkal nagyobb arányban álltak fel és kapcsolták ki a berendezést, vagy mentek ki és keresték meg az illetékest, azaz cselekedtek, hogy megszüntessék a zajt.

A hatalom csökkenti a nehézségek súlyát: A kutatások szerint a hatalom érzése csökkenti az életben ránk nehezedő teher súlyát. Vegyünk két olyan embert, akinek pontosan ugyanannyi a felelőssége, az egyik lehetőségeket lát maga előtt, a másik terheket, mintha az egész világ az ő vállát nyomná.

Az embereknek teli dobozokat adtak, melyeknek a súlya különböző volt. A korábban bemutatott kísérletekhez hasonlóan az embereket két csoportra osztották: nagy hatalmat átérző és hatalmat egyáltalán nem érzőkre. Még a felkészítés előtt, megkérték az embereket, hogy becsüljék meg a dobozok súlyát.

Ebben az esetben, tehát amikor mindenki ugyanolyan mértékű hatalmat érzett, nagyjából mindenki pontosan becsülte meg a dobozok súlyát. Miután mindenki ráhangolódott a feladatára, elvégezték ismét a kísérletet, és megnézték, hogy mi a különbség a becsült és a valós dobozsúlyok között.

Azok az emberek, akiknek olyan érzésük volt, hogy kevesebb hatalommal rendelkeznek, jelentősen túlbecsülték a dobozok súlyát, azaz sokkal nehezebbnek érzékelték azokat. Míg azok, akik nagy hatalmúnak érezték magukat, alulbecsülték a dobozok súlyát.

Ez a kísérlet arra enged következtetni, hogy ha úgy érezzük, fel vagyunk hatalmazva, azaz hatalmunk van, akkor nem ugyanazt a súlyt érezzük. Vagy ha úgy véljük, nincs hatalmunk a dolgok felett, akkor a világ minden terhét a vállunkon érezhetjük. A kutatók ebből a kísérletből arra következtettek, hogy a hatalom érzése csökkenti a ránk nehezedő nyomás érzetét.

Mik a hatalom kockázatai?

A nagy hatalmú emberek könnyen válhatnak énközpontúvá vagy túlzottan magabiztossá, és kevésbé hajlandók meghallgatni másokat.

Fontos, hogy a hatalom pozitív oldala mellett lássuk a kockázatait, az árát vagy a lehetséges negatív hozadékát, ill. hogy milyen módon befolyásolhatja negatívan a viselkedésünket, végső soron a vezetői karrierünket.

Énközpontúság:

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a hatalommal rendelkező emberek sokkal jobban figyelnek magukra, mint a csapatukra. Van Kleef végzett egy kutatást 2015-ben, melyben megvizsgálták az emberek inspirációit.

Embereket arra kértek, hogy gondoljanak vissza olyan pillanatokra az életükben, melyek ösztönzően hatottak rájuk, és írják le ezeket. Ezt követően, az általam korábban bemutatott kísérletekhez hasonlóan, a kutatásban részt vevők egy részét felkészítették arra, hogy nagy erőt, hatalmat érezzenek magukban, a másik csoportot pedig arra, hogy erőtlennek, tehetetlennek érezzék magukat.

A tehetetlenséget érző embereknél nem volt különbség abban, hogy magukról vagy másokról szólt az ihletett történetük. A nagy hatalommal bíró emberek kétszer annyian írtak a saját történetükről, mint másokról.

A kutatás eredményéből azt a következtetést vonták le, hogy amikor hatalmat érzünk, függetlenül attól, hogy mi ennek a forrása, a pozíciónk, az erőforrásaink vagy a szakértelmünk, ezek az emberek inkább magukra fókuszálnak, mint másokra.

A hatalom túlzott magabiztossághoz vezethet:

A magabiztosság pozitívum. Mai modern szervezeteink hatékony működése magabiztos vezetők nélkül elképzelhetetlen volna. Magabiztos választásokra, döntéshozásra van szükség, magabiztos stílusra, például a munkatársak megtartásában, az ügyfelekkel való együttműködés terén.

Nate Fast végzett egy olyan kutatást, amiben megkérdezett embereket arról, hogy jósolják meg, hány fok van aznap. Például 15 fok körül. Aztán megkérték őket, hogy mondjanak egy intervallumot (magabiztossági sávnak nevezték) az általuk mondott érték körül, amin biztosan belül esik majd a hőmérséklet szerintük.

Válasz: például 13 és 17 fok között. Azok az emberek, akiket előzetesen arra kértek fel, hogy lelkileg hangolódjanak arra, hogy nem rendelkeznek hatalommal, szélesebb sávot határoztak meg, mint azok, akik nagy hatalmat éreztek magukban. Ez nagyobb magabiztosságról árulkodik. Válaszaik azonban jóval távolabb estek a valós értékektől.

Mindebből az következik, hogy a nagyobb hatalommal rendelkező emberek, legyenek vezetők vagy szakemberek, jó, ha óvatosak, mert a túlzott magabiztosság komoly kockázatokat rejthet. Például, rossz döntéseket hozhatnak, annak ellenére, hogy bíznak a döntéseikben.

Mások javaslatainak figyelmen kívül hagyása:

Egy másik kutató, Lee Toast kutatásai kimutatták, hogy a nagyobb hatalommal rendelkező emberek általában többet beszélnek, aminek az a következménye, hogy a csapattagok kevésbé mernek megszólalni. A nagy hatalmú vezetők mellett nem jellemző a nyílt kommunikáció és információmegosztás, és kisebb az esélye annak, hogy a csapattagok jó megoldásokkal, válaszokkal állnak elő.

Ha úgy érzi, valamilyen szempontból sokkal nagyobb a hatalma, mint csapata tagjainak, figyeljen arra, mennyit beszél, milyen mértékben ad teret másoknak arra, hogy kifejtsék a véleményüket, mert alááshatja a csapata, végső soron a saját teljesítményét.

Kutatók arra jutottak, hogy a túlzott magabiztosság oda vezethet, hogy nem akarunk másokat meghallgatni, nem fogadunk el másoktól véleményt, javaslatot. Mai világunkban ez különösen veszélyes, mert egyetlen személy sem rendelkezik az összes olyan információval, amely a legjobb döntés meghozatalához szükséges.

Azok az emberek, akik kevesebb hatalmat tulajdonítanak maguknak, függetlenül a tapasztalatuktól, sokkal nagyobb valószínűséggel veszik figyelembe mások meglátásait a döntéshozatal során. Ez nem jelenti azt, hogy elfogadják mások megfontolásait igaznak, de hajlandók figyelembe venni azokat, amikor döntéseket hoznak.

A hatalom viszonylagos: A hatalom mindig adott viszonyrendszerben jelenik meg. Ha van egy felettesünk, akkor a vele való kapcsolatunkban, formálisan legalábbis, a felettesünknek van több hatalma. Elképzelhető, hogy egy másik helyzetben, például a beosztottainkkal folytatott megbeszélésen nekünk van több hatalmunk.

Valóságos és észlelt hatalom:

Beszélhetünk valóságos hatalomról és olyan hatalomról is, ami csak annak tűnik. Például amikor valakit csak az elménkben ruházunk fel hatalommal.

A mitológiai hagyományainkból fakadóan, a hatalom témáját szimbolikusan a Plútóhoz kötjük, akit az alvilág uraként tartottak számon, és megsemmisítő erejű hatalmat tulajdonítottak neki. Ő rendelkezett azzal a föld alatt rejlő isteni erővel, amely képes adni és el is venni minden természetes forma életadó energiáját.

A Plútó a sötétség és világosság, az élet és halál, a régi és új polaritását tárja fel. Mindannyiunk pszichéjében megtalálható a Plútó által szimbolizált hatalmas erő, amit csak akkor tudunk alkotó módon, negatív következmények nélkül hasznosítani, ha kellően szellemi irányultságúak vagy morálisan a helyünkön vagyunk.

Válasszon engem vezetői coachának, és segítek önnek olyan vezetői kompetenciákra szert tenni, amellyel magabiztosan állhat az agilis transzformáció élére, bármilyen vezetői szerepkörben is van.

Köszönöm, hogy elolvasta írásomat. Ha tetszett, kövesse szakmai tevékenységemet, és ossza meg cikkeimet másokkal is, ha úgy érzi, hogy számukra is hasznos lehet.

Írásaim saját szellemi termékeim, ezért kérem, ha felhasználja, azt a szerzői jog tiszteletben tartásával tegye. Az eredeti tartalommal, a szerző és a forrás megjelölésével idézze, ahogy én is teszem.

Kránitz Éva, MBA

„Olyan vezetői kultúra kialakításához szeretnék hozzájárulni, ahol a vezetők tudatosak abban, amit teremtenek és támogatják munkatársaikat abban, hogy célt, értelmet és megelégedettséget találjanak a munkájukban. ”