Telefon: +36 70 6363 538

 

Mit tehet érzelmi önfejlesztése érdekében? Érzelmi-önfejlesztés

Ahhoz, hogy egy lépést is tegyünk érzelmi önfejlesztésünk terén, jó, ha tudjuk, mit fejlesztenénk konkrétan. Az érzelmi önismeret feltétele az önfejlesztésnek, éppúgy, mint az önmotiváció, ami nélkül általában egy lépést sem teszünk céljaink elérése érdekében. De hiába az önismeretünk és a motivációnk, ha nem tudjuk, mitévők legyünk, mert nem ismerjük azokat a módszereket, melyeket az érzelmi intelligenciánk gazdagítására használhatunk. Ezekhez kínálok némi segítséget.

1. Mélyítse az érzelmi önismeretét

Életünk minden pillanatát valamilyen érzelmi állapotban töltjük. Vannak ezek között olyanok, melyekben otthonosan érezzük magunkat, mert gyakran éljük át, és jól ismerjük őket, másokat alig ismerünk. Ha van most ideje és kedve,  válassza ki azokat az érzelmeket, melyeket a legjobban ismer, vagy amire a jelenlegi érzelmi állapotában leginkább rezonál.

Érzelmeinknek van üzenete, ami gyakran egy felszólítás cselekvésre, azaz a „hogyan tovább”-ra. A félelem felszólíthat bennünket arra, hogy legyünk éberek, legyünk résen. A bánat szolgálhatja azt a célt, hogy egy komoly veszteség felett napirendre térjünk, az ezzel együtt járó befelé fordulás pedig módot adhat arra, hogy a veszteségünket meggyászoljuk, levonjuk a következtetéseket, és új erőnk visszatéréséből új terveket kovácsoljunk. Az örömteliség üzenheti: „Csak így tovább”! Mit üzen önnek a mostani érzelmi állapota?

Mit tehet érzelmi önismerete mélyítése érdekében?

Például szánjon pár percet a következő önismereti foglalatosságra: Gondoljon a legutóbbi markáns érzelemre, amit érzett! Hogyan nevezné? Hogyan hozta létre, azaz mit gondolt, tapasztalt közvetlenül az érzelem megjelenése előtt? Azaz, mi zajlott önben, ami az érzelemhez vezetett? Mi volt az érzelem üzenete? Mire szólította fel, milyen tennivalóra? Milyen viselkedéssel válaszolt? Mit gondol, megfelelő választ adott? Hogyan kezelné ezt az érzelmet a következő alkalommal?

2. Alakítson ki magának önmotivációs stratégiát

„A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye, amikor »elhagyod magad«. Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor »erőt veszel magadon«.”  Müller Péter

Hogyan „vegyen erőt magán” céljai eléréséhez?

Gondoljon egy olyan feladatra, amit nem szívesen végez, de mindenképpen meg kell tennie. Megszólal önben egy belső hang? Mit mond? Milyennek látja a feladatot? Vár a feladat elvégzésével addig, amíg kellően rosszul érzi magát, hogy aztán a feladat végeztével jól érezhesse magát? Vagy más stratégiát választ, és jól érzi magát a feladat elvégzése közben is?

Egy zsarnoki hang szólal meg a fejemben, amikor úgy gondolom, itt az ideje felállni a cikkírás mellől, és elmenni mozogni. Mintha egy őrmester szólna hozzám: „Menned kell mozogni”. Kihívás ezt a hangot egy kedves, lelkesítő hangra cserélni, ami azt mondja: „Most abbahagyom az írást, és elmegyek, mert ez fontos ahhoz, hogy felfrissülve érezzem magam, és a gondolataim is összeszedettek legyenek.” Mindeközben a mozgás utáni szaunázásra gondolok, és arra, hogy milyen élettelinek érzem majd magam még másnap is.

A hatásos önmotiváló stratégiák közös vonása, hogy úgy „adjuk el” magunknak a nemszeretem dolgot, hogy például előhívjuk magunkban a bátorítást adó belső coachunkat, kidomborítjuk a lehetséges előnyöket, és elképzeljük a már sikeresen befejezett feladatot. Minden alkalommal, amikor valamilyen feladatot szeretne végrehajtani, valamit meg akar tanulni, vagy valamilyen eredményt elérni, tegye fel magának a kérdést: „Milyen érzelmi állapotba kell hoznom magam ahhoz, hogy ez egyszerűen menjen?” Majd vegyen erőt magán, és hozza magát olyan érzelmi állapotba!

3. Érzelmileg kontrollálja magát

Az érzelmi önkontroll, más néven önszabályozás, nem az érzelmeink megtagadását vagy elfojtását jelenti, hanem a zavaró érzelmeink kordában tartását. Nehéz munkahelyi helyzettel szembesülve, például mások megjegyzéseinek hatására, ne sértődjünk meg, vagy ne kezdjünk el védekezni. Gyakran egy kis idő és nézőpontváltás is elegendő mindehhez. Ha azonban az érzelmeink végletekbe csapnak át, és úgy érezzük, kezelhetetlenné válnak, akkor az érzelmi önkontroll képessége oly módon jelentkezhet, hogy felismerjük: külső segítségre van szükségünk.

Hogyan tartsa kordában a negatív érzelmeit?

A munkahelyeken előforduló negatív érzelmek kezelésének témáját rendkívül fontosnak tartom, ezért erről egy külön írást is készítettem, melyben az általam leggyakrabban megfigyelt negatív érzelmeket járom körbe. Ezek a negatív érzelmek például a düh, félelem, frusztráció, szorongás és tehetetlenség.

4. Fejezze ki az empátiáját

Az érzelmi intelligencia arról is szól, hogy mennyire értjük, hogy mások mit tapasztalnak, és ezt mennyire tudjuk tudatni velük. A legjobb vezetők azok, akik képesek felmérni az „érzelmi hőmérsékletet” a szervezeten belül, és képesek arra, hogy adott esetben mások érzelmeivel azonosuljanak. Az empátia egy olyan tulajdonságunk, ami ha nem alakul ki kora gyerekkorunkban, az nagyon komoly hiány, amit később nehéz pótolni.

Hogyan tudassa másokkal, hogy képes azonosulni az érzéseikkel?

Amikor valaki mélyponton van, és megosztja velünk, ami számára nagyon nehéz, sokszor hirtelen azt sem tudjuk, mit mondjunk vagy tegyünk. Vigasztaljuk meg, vagy láttassuk vele a helyzetének pozitív oldalát? Tapasztalatom szerint, sokszor elegendő, ha csak annyit mondunk: „Örülök, hogy megosztottad velem.” „Tudom, milyen ebben a helyzetben lenni.” „Nem vagy egyedül.” Miközben kapcsolatba lépünk valamivel saját magunkban, ami ismeri azt a helyzetet vagy érzést, amiről a másik beszél. A kapcsolódás a másik emberhez sokszor többet ér a szavaknál.

 5.Fejlessze társas készségeit

„A másik ember egyetlen durva szava is képes fizikailag rombolni a testet, de egyetlen szerető szó is képes helyreállítani az összhangot.” Deepak Chopra

A munkahelyi társas helyzetek időnként egy érzelmi aknamezőre hasonlítanak, egy durva, bántó szó, és valaki akár „belehal”. John Medina, Agyunk csodás titkai c. könyvében rámutat, hogy a negatív érzelmek hatására az adrenalin sebeket ejt a véredényekben, ami súlyosabb esetekben szívrohamhoz is vezethet. Deepak Chopra ezek szerint pontosan tudta, miről beszél…

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a társas készségeink fejlesztése a magunk és mások jólléte végett. Íme néhány érzelmileg kihívást jelentő munkahelyi helyzet, és egy-egy ötlet ezek kezelésére.

Bizonytalan, hogyan fejezze ki a nemtetszését – Attól tart, hogy megbántja a másik embert, pedig nem ez a célja. A konstruktív visszajelzés megoldást jelenthet, ez egy olyan készség, amit ha elsajátít, magabiztossá válik.  Ami lényeges, hogy a visszajelzés mindig jól megfigyelhető, konkrét viselkedésre irányuljon, ne az illető személyiségére vagy feltételezett motivációjára.

Türelmetlen, amikor másokat hallgat – Sejtem, mire gondol: amikor mások az idejét rabolják a terjengős beszédükkel, persze hogy türelmetlen. Ha beszélgetőpartnere lényegre törőbben fejezné ki magát, akkor önnek is jobban menne a figyelmes hallgatás. Ön ebből a szempontból egyébként példát mutat másoknak? Milyen az önkifejezése, összeszedett? Ha igen, akkor talán itt az idő, hogy másokat is „megtanítson” a tömör önkifejezésre.

Megkérheti beszélgetőpartnerét, hogy röviden foglalja össze a mondandóját, kizárólag kulcsüzenetekre fókuszálva, mert csak néhány perc áll a rendelkezésükre (a bővebb kifejtést esetleg írásban küldje át). Ön pedig rászánja azt a pár percet, hogy aktívan figyel (nem babrál a mobilján, nem végez papírmunkát, nem veszi fel a telefont). Szükség esetén röviden átfogalmazhatja a hallottakat, ezzel is mutatva, hogy figyel. Ha mielőbb szeretné befejezni a beszélgetést, akkor javaslom, hogy kifejtendő kérdések helyett zártakat tegyen fel. A zárt kérdés az, amelyet röviden, egy-két szóval, pl. igennel vagy nemmel meg lehet válaszolni. Haszna a beszélgetés fókuszálásakor és konkretizálásakor nyilvánul meg. Kezdheti a tipikus kérdőszavakkal, pl. ki, mi, mikor, hol… Pl.: „Ki vett részt a tárgyaláson? Megbeszéltek minden vitás kérdést? Mi lett a megoldás? Mi a következő lépés?”

Feszült helyzetekben rosszul reagál– Ez időnként mindenkivel megesik. Ilyen esetben elnézést lehet kérni, ehhez talál segítséget a Hogyan kérjünk elnézést? c. írásomban.

Nem veszi észre, vagy nem érti mások nem verbális jelzéseit– Ahhoz, hogy a nem verbális jeleket olvasni tudjuk, élesítenünk kell a megfigyelési képességünket. A megfigyelés olyan, mint az izom, használat közben megnő, használat nélkül elsorvad. Ha jó a megfigyelő képességünk, akkor az egészen apró és hirtelen megváltozott viselkedésmintákat is észrevesszük, amiből feltárhatjuk, hogy mások hogyan dolgozzák fel az információkat, és hogyan alkalmazkodnak az érzelmileg jelentőségteljesebb eseményekhez. A nem verbális kommunikációról legtöbbet Joe Navarro Beszédes testek c. könyvéből tanultam. J. Navarro FBI-ügynökként tett szert felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatokra a nem verbális kommunikáció terén, melyeket izgalmas történetekkel tűzdelve oszt meg az olvasóval. Ajánlom önnek a könyvet, az egyik legjobb a témában.

Aggodalommal tölti el, amikor nehéz üzenetet kell átadnia – Tart a várható reakcióktól? Ilyen esetben megkérheti egy megbízható munkatársát, vagy egy külső szakembert, hogy gyakorolja önnel az üzenet átadását. Csiszolja addig a megfogalmazást, amíg sikerül világosan és közvetlenül átadnia az üzenetet. Készüljön megfelelő válaszokkal az összes lehetséges fenntartás és kérdés kezelésére.

Tehetetlennek érzi magát, amikor mások kifejezik az érzelmeiket – Ez sokaknak okoz gondot, nincs egyedül. Létezik azonban egy technika, amit érdemes elsajátítani. Azt jelenti, hogy egy rövid kijelentésben – ítéletmentesen – leírjuk azokat az érzelmeket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a másik fél ezeket kommunikálja. Az érzelmek nyílt megfogalmazása bizonyos esetben zavarónak, tolakodónak tűnhet a másik fél számára. Különösen akkor, ha az pontatlan, és inkább saját feltételezéseinket tükrözi, mintsem a másik valós érzelmeit.

Ezért használjunk ún. „én”-üzeneteket, mint például: „Az a benyomásom, hogy…”, „Úgy tűnik számomra…”, „Jól hallom…?”, „Úgy látom…”. Így lehetőséget adunk a másik félnek arra, hogy helyesbítsen, ha a szavaink nem felelnek meg annak, amit érez. Kerüljük a túlzásokat és a belemagyarázást, mint például: „Ó, te szegény!”, „Dühösnek kellene lenned, én biztosan az lennék”. Nézzünk egy példát:

„Megakadtam a költségvetési jelentéssel, és azt is megmondom, miért. Nem kapok semmilyen információt Tamástól. Már jó ideje könyörgök neki, hogy küldje el nekem a szükséges adatokat, de folyamatosan lepasszol. Nem tudom, talán szabotálni próbál engem, vagy mi a helyzet.”

„Úgy tűnik, Tamás feldühített. Megértem, hogy dühös vagy rá.”

Az érzelmi tükrözés segít erős kapcsolatot létrehozni másokkal, támogatni másokat abban, hogy kifejezzék érzelmeiket, és elérni azt a hatást, hogy beszélgetőpartnere úgy érezze, megértette.

Visszajelzésekre védekezéssel válaszol – Kérjen visszajelzést a családtagjaitól, barátaitól, esetleg a munkatársaitól arra, miként reagál a visszajelzésekre. Talál ezekben visszatérő mintázatot? Ez lehet valamilyen nem verbális jelzés, vagy az, hogy belevág a másik szavába. Bizonyos személyekkel szemben talán nagyobb a hajlama a védekezésre, vagy csak bizonyos témák esetén vált védekezésre, de akkor szinte gombnyomásra? Ha ezekkel tisztában van, akkor adott esetben könnyebben tudja ezeket azonosítani, és gyakorlással fel tud rájuk készülni. Segítségére lehet, ha megfigyel másokat, akik konstruktívan reagálnak a visszajelzésekre. És legközelebb, ha visszajelzést hall, megpróbálja alkalmazni néhány technikájukat.

Legyen tagja a Vezetői Klubnak, mely olyan vezetőknek szól, akiknek fontos a vezetői önismeret és önfejlesztés. A Vezetői Klub tagjaként díjmentesen juthat hozzá a Vezetés & Karrier Magazin számaihoz, továbbá önismereti tesztekhez, vezetői kompetenciái fejlesztését támogató írásokhoz, hang és videoanyagokhoz, melyek a honlapomon nyilvánosan nem elérhetők.

Kránitz Éva, MBA

„Olyan vezetői kultúra kialakításához szeretnék hozzájárulni, ahol a vezetők tudatosak abban, amit teremtenek és támogatják munkatársaikat abban, hogy célt, értelmet és megelégedettséget találjanak a munkájukban. ”