Az önmenedzselő szervezeteket más néven önirányító, felszabadító, úttörő, önszerveződő, agilis vagy újító szervezeteknek, szabadságalapú kultúráknak is nevezik.
Ellentétben a hagyományos szervezetekkel, amelyek olyan terek, ahol leginkább az egónkat próbáljuk sikertelenül hajszolni lelkünk legmélyebb vágyai számára barátságtalan közegben.
Ezeken a munkahelyeken az emberek gyakran racionális, férfias és egocentrikus maszkot viselnek, és elvágják maguktól az érzelmeiket, feminin oldalukat. Nem figyelnek a belső hangjukra, a vágyaikra és a lelkükre.
Lehetséges-e olyan szervezetet létrehozni, ahol a munka értelmes és örömteli, miközben a teljesítmény is magas szintű?
